Hagyománya ezen rendezvénynek, hogy mindig február első hétvégéje szolgál időpontjául, és mindig más és más helyszínen. Ezúttal a festői Visegrád adott otthont a FairPrintnek, amelyre mintegy 230 fő regisztráltatta magát. A szakmai szevezők – Radó István (Radó Nyomda és Kiadó Kft., Eger) és Ratkovics Péter (partners Hungary Kft., Budapest) – minden évben igyekeznek érdekes és ugyanakkor hasznos előadásokról gondoskodni. Nem volt ez másként az idén sem. (Ámbár nem állom meg, hogy ne hívjam fel újra a figyelmet, előadni tudni kell – megtanulható! –, nem elég a jó téma! Most is, mint mindig, tisztelet a kivételnek, mert belőlük is volt jócskán. De mindent a maga idejében!)
Lássuk akkor, miről is szólt eme két nap.

A szervezők nevében Ratkovics Péter üdvözölte a résztvevôket, s rövid köszöntőjében hansúlyozta: „…Ma már a prepress is többfelé ágazik, ezért egyre nagyobb jelentősége van a konferenciának.” Farkas Jácint következett volna, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium képviseletében, de, ahogy azt már megszokhattuk a minisztériumoktól (lásd: termékdíj-ügy), nem vette a fáradságot és nem jelent meg a konferencián.

A következő előadó dr. Peller Katalin, a MNYSZSZ főtitkára volt, aki egyébként a délelőtt levezető elnöki feladatait is ellátta. 
Előadása, amely marketinggel és brandépítéssel foglalkozott a nyomdaiparon belül, igen figyelemre méltó, a mindennapokban jól felhasználható jelenségekre hívta fel a figyelmet, amelyek nemcsak egy adott cég életében hozhatnak gyökeres változásokat, hanem ágazati szinten is igazak. Sőt, ha egy teljes ágazatnak jó a brandje, akkor az egyes cégek sajátjával is sokkal könnyebben boldogulnak.

A brand szónak igazán nincs magyar megfelelője; olyasmit jelent, hogy valami kapcsán kialakult összbenyomás, egyfajta társult képzet, avagy a dolgokról a fejekben megjelenő gondolat. Peller Katalin egy kitűnő példával illusztrálta a brand fogalmát: „A gyár terméket gyárt, de a vevő a brandet veszi meg. Valljuk be – mondta a főtitkár asszony –, a nyomdaipar brandje nem túl jó, s ha azt akarjuk, hogy az ágazat ,,jól eladható'' legyen, akkor ezt a kialakult képzetet meg kell változtatni, és nem csak az egyes cégeknek, hanem az ágazat egészének. Erre is van egy kifejezés: rebranding, azaz a fejekben kialakult társult képzetek újraalakítása.”

Majd részletesen ismertetett egy vonatkozó nemzetközi felmérést, amely lépésről lépésre tárgyalta a megoldást, azaz az újjáformálás menetét.

„El kell tudni adni magát a céget, és akkor a cég által nyújtott szolgáltatás is eladhatóvá válik – hangsúlyozta Peller Katalin –; Magyarországon – úgy tűnik – a többség nem foglalkozik vele: se ideje, se energiája, se pénze erre. Pedig enélkül kétséges a jövő.”

Szalai Jenő (Szalai Műhely) A kezdet vége, vagy a vég kezdete címmel tartott előadást a hazai prepress helyzetéről. Előadása egyfajta eszmefuttatás volt, amelyben érintette a múltat: „…prepress mindig is volt, csak a technológiája változott…”, áttekintette a prepresshez kapcsolódó hazai cégek fejlődését: „…A fejlődés eredményeképp minőségükben differenciálódtak mára a cégek, s ez már lassan köztudottá is válik. Vannak nevek, melyek márkanévvé váltak, s értéket jelentenek…”, felmutatta a szükségszerű történéseket: „A technikai fejlődés elengedhetetlen, s aki nem fejlesztett, meghal. Véget ért az az időszak, amikor kis befektetéssel „nagyot” lehet alkotni. Ez egy high-tech ágazat ma már.”

Majd arról beszélt, hogy milyen lehetőségei nyílhatnak a jövőben egy prepress cégnek: visszakapcsolódhat közvetlenül a nyomdához, társulhat vele, hiszen a világtrend szerint is a cégek egyre nagyobbak és egyre komplexebbek, vagy megmaradhat független stúdióként, de ebben az esetben rendkívül nagy szerepe van a magas szakmai tudásnak és a hozzáadott értéknek. „Egy biztos: a prepressel foglalkozó cégek élete alaposan megváltozott/megváltozik, ezért akár meg is fordíthatjuk az előadás címét, mert úgy is igaz: A vég kezdete – a kezdet vége!”

A következő előadó Tolnai László (Print & Publishing) volt, aki a DtP-vel foglalkozók új lehetőségeit vázolta fel előadásában. 
„A szoftver, a hardver és az átviteltechnika folyamatos fejlődésének eredménye, hogy a DtP helyett ma Crossmédiáról, Xmédiáról beszélünk, amely egyfajta komplexitást jelent, vagyis az adatok fogadását – feldolgozását – megjelenítését. A klasszikus DtP-nek el kell rugaszkodnia a nyomdaipartól, és fel kell fedeznie önmaga számára a Crossmédia egyéb lehetőségeit.” Majd részletesen ismertette ezen területeket: grafikai, művészeti tevékenység; vizuális (3D) szolgáltatás, promotion; DM; adatbanki szolgáltatás stb.

A szünet előtt került sor a hozzászólásokra, amelyekben számos olyan problémát is felvetettek a hozzászólók – pl. a korrektor személye és fontossága, a szakemberképzés,  a szakma betegségei, a felelősség kérdése –, amelyeket a prepressel foglalkozó cégeknek saját maguknak kell megoldani, ám jó lenne szakmai körben megvitatni.

A délelőtt egy napirendi ponton kívüli hozzászólással folytatódott, mégpedig Ratkovics Péter hívta fel a figyelmet a nyomdák és stúdiók közötti logisztika kérdésére, amely ugyancsak jelentősen befolyásolja a hatékony munkavégzést. 

„Erre érdemes visszatérni egy másik alkalommal”– mondta, majd átadta a szót Hoch Sándornak (Glória Nyomda, Kolozsvár), aki Misztótfalusi Kis Miklós betűmetsző, nyomdász, tipográfus és kiadó szerepét, érdemeit elevenítette fel mind a magyar, mind az európai betűkultúra kialakulásában. „Az útkeresést nem tudjuk jól tenni, ha nem ismerjük a múltunkat” – hangsúlyozta – többek között – előadásában Hoch Sándor.

A következő előadás is Tótfalusit idézte, hiszen a Codra Kft. felkérésére elkészített Tótfalusi Antiqua betűkészletről szólt.  Derecskei Attila (DTC), aki a betűkészlet digitális atyja, előadásában végigvezette a hallgatóságot az igen aprólékos munkát igénylő folyamaton, melynek eredményeképp mintegy fél év alatt megszületett a Tótfalusi Antiqua betűkészlet digitális változata. A betűk gyönyörűek, és ami a lényeg – ahogy azt az előadó is megfogalmazta: „Tótfalusi művészete digitálisan is tovább él.” (Itt jegyzem meg, hogy jelen lapszámunk 25. oldalán visszatérünk a Codra újdonságaira – a főszerk.)

A következő előadásban Jacsó István a Budapesti Műszaki Főiskola Könnyűipari Karáról Misztótfalusi Kis Miklós ún. Amszterdami Bibliájának digitális újrafeldolgozási lehetőségeit mutatta be igen alaposan, részletesen kitérve a különféle lehetőségek előnyeire, hátrányaira.

Az ebédszünetet követően Szikszay Olivér (PNYME) vette át a moderátori feladatokat, s konferálta fel a délután első előadóját, Kovács Viktort (Canon Hungária Kft.), aki a Color managementről tartott előadást.

Őt Osztenkovits István (EPS Team Kft.) követte, s a tintasugaras proof-technológiákat mutatta be. (Erről már többször írtunk mi is!) Majd két, a szorosan vett nyomdaipart  kicsit távolabbról érintő téma következett: Török Ferenc a Canon EOS 1 DS típusú digitális kamera lehetőségével ismertette meg a jelenlévőket; Nika Ferenc (Studioline Kft.) pedig a digitális fotózás korlátlan lehetőségeit mutatta be az Imacon Ixpress és a Hasselblad tükrében. 

Turányi Károly (Jura Kft.), a következő előadó újra visszakanyarodott a nyomdaiparhoz, s előadásában megismerkedhettünk a felhasználó, a kreatív stúdió és nyomda közötti internetes kapcsolattartással, mégpedig a Creo NGP segítségével.

Az első nap utolsó előadója Frigyes Tamás (Codra Kft.) volt, aki olyan Corel-megoldásokat mutatott be, amelyek a hazai nyomdaipar számára lettek fejlesztve. (Erről szóló külön cikkünk a 25. oldalon található – a főszerk.) 

Este pedig sor került a bankettre, amely hagyományos módon hajnali fél 4-ig tartott.

Vasárnap reggel azért időben kezdődtek az előadások, mégpedig egy napirendi ponton kívüli bejelentéssel: az egyik fő támogató, a Xerox Magyarország Kft. részéről Kelemen György, a cég nyomdaipari divíziójának vezetője elmondta, ez évtől kezdődően a Xerox a divízióhoz tartozó gépek értékesítését egy külső cégen keresztül fogja bonyolítani, amely teljes mértékben bírja a vállalat támogatását. Ez a cég nem más, mint a Gergely Ákos nevével fémjelzett DOQMENTOR Kft. Gergely Ákost – azt gondolom – az ágazaton belül senkinek nem kell bemutatni, hiszen annak idején – úgy 7–8 éve – éppen az ő nevéhez fűződött a Xerox nyomdaipari üzletágának beindítása. Nos, ez évtől a Xerox koncessziós partnereként tér vissza az iparhoz.

Ezután  Radó István levezetőelnöklése mellett visszatért a konferencia az eredeti programhoz.

Elsőként Bánfalvi Zsolt, az Océ Hungária (másik fő támogató) képviseletében tartott előadást Új időszámítás az Océ-nál címmel. Az Océ a tavalyi év során belső átstrukturálódáson ment keresztül: három üzletágából kettő lett, mégpedig a dokumentumkezelő rendszerek, és a mérnöki rendszerek, illetve célpiacát 7 szegmensre osztotta. Ezen intézkedések elsődleges oka az volt, hogy ezáltal sokkal jobban tudnak fókuszálni egy-egy területre, és azon belül az egyedi megoldásokra.

A cégváltozások ismertetése után a termékpalettát mutatta be az – egyébként igen kitűnő – előadó, amelyben íves (VarioPrint család) és tekercses (VarioStream család) megoldásokat is találhatunk. Majd részletesen kitért az OCÉ CPS700-as típusú, színes nyomtatóra, amelyet tavaly mutattak be, s amely egyedülálló módon 7 színnel dolgozik.

Ezenkívül még egy berendezést ajánlott a hallgatóság figyelmébe, a XanteColorLaser 21-et, amely ugyan kisebb teljesítményű, de nagy előnye, hogy 3 féle méretben is képes nyomtatni. Befejezésül pedig mindenkit meghívott az Océ idei Open House-ára, amelyre ez év május 21. és 24. között kerül sor.

A következő előadó Veres István, a DTP Műhely ügyvezetője volt, aki rendkívül élvezetes előadásában – amelyet keretjáték is színesített – azt mutatta be, milyen utat is jár be egy levilágító stúdió, míg digitális nyomdává válik.

A szünetet követően Nagy Gábor, a Baum Computer & Graphics képviseletében a CtP-ről tartott előadást, amelyben részletesen kifejtette, hogy a CtP-berendezéseknek miért van a nyomdában a helyük, és miért nem csak a nagynyomdákban van létjogosultságuk. Majd arról beszélt, hogy napjainkra mind a technológia maga, mind a szükséges lemezek már letisztultak és kikristályosodtak, így használatuk teljes mértékben biztonságos és megnyugtató, arról meg nem beszélve, hogy az áraik pedig egyre csökkennek.

Előadása utolsó harmadában részletesen ismertette a Baum Computer & Graphics által kínált két CtP-berendezést, az ECRM Mako2-t és a Mako4-et.

Az előadáshoz kapcsolódva Jenei Zsolt – szintén a Baum-cégtől – bejelentette, hogy kihelyezték első CtP-berendezésüket a Paletta Press Nyomdához, ahol már túl is vannak a beüzemelésen, s annak sikerességéről a körbeadott nyomtatott ív alapján a résztvevők meg is győződhettek.

Az Agfa Hungária Kft.-től Göttler Dániel tartott előadást, mégpedig Prepress-munkafolyamatok automatizálása Agfa-megoldásokkal címmel. Mint mondta: „A magyar munkaerő is drágul, valamint a CtP elterjedésével fontos ellenőrzési pont (film) tűnik el. Mindebből következik, hogy a munkafolyamatot kell professzionális szintre emelni. De nincs általános recept, ezért az Agfa a különböző területekre – újság, csomagolóanyag, egyéb munkák – különféle megoldásokat kínál.”

Majd részletesen bemutatta ezeket az Agfa-megoldásokat, külön kitérve fontosságára, felépítettségére, kialakítási lehetőségeire és előnyeire.

A konferencia utolsó két előadását a Trans-Europe Kft.-től halhattuk: Könyves Andrea és Seszták István a Macromédia-szoftverekről, illetve az Adobe szerepéről beszélt a hallgatóságnak.

Ezzel véget is ért a nyolcadik FairPrint, hogy aztán majd találkozzunk 2004-ben a kilencediken, valahol Magyarországon.