XVI. századi könyvnyomtató, protestáns prédikátor. 1534-ben a krakkói egyetemre iratkozott be, s az ottani Vietor-nyomdában sajtó alá rendezte Dévai Biró Mátyás Orthographia Ungaricáját. 1540-ben Nádasdy Tamás bán megbízta a sárvárújszigeti nyomda vezetésével. 1541-ben kiadta a Magyarországon nyomtatott első magyar nyelvű könyvet, Sylvester Új Testamentum-fordítását. Nyomtatott még három művet, ezekből nem maradt példány. 1543-ban Wittenbergben iratkozott be az egyetemre, 1544-ben pappá szentelték. 1545-ben Szegeden prédikátor. Forrás: Életrajzi Lexikon

Ambró Ferenc

(? - Vác, 1792. nov. 21.): nyomdász és könyvkiadó. 1770-ben megalapította a váci nyomdát,a mely főként széles körű olvasásra szánt magyar nyelvű szépirodalmi termékeket adott ki nagy számban. Nyomdájából került ki (pl.) a Kármán József által szerk. irodalmi folyóirat, az Uránia (1794-95). Forrás: Életrajzi Lexikon

Ács Géza

(Foktő, 1861. júl. 31. - Bp., 1898. nov. 22.): újságíró, nyomdász. Első írásai 1876-tól jelentek meg a Kecskemét c. hetilapban. 1878-ig élt Kecskeméten, ahol mint nyomdász is dolgozott. 1884-ig Budapesten működött, 1882-től a Füstölő c. élclap szerkesztője, Kénkő álnéven. 1884-ben Gyöngyösön telepedett le. Dolgozott a Néplap c. képes társadalmi napilapba, a Fővárosi Levelező kőnyomatosba. Ismét Budapestre került újságírónak. A legnagyobb nyomorban halt meg. Forrás: Életrajzi Lexikon

Ács Mihály

(Pest, 1841. dec. 8. - Bp., 1896. jún. 19.): nyomdász, nyomdászati szakíró. Részt vett a Typographia alapításában, amelyet 1871-től 1872-ig szerkesztett. 1884-től 1885-ig a Nyomdászok Közlönyének és 1887-90 közt a Magyar Nyomdászok Évkönyvének szerkesztője. Forrás: Életrajzi Lexikon

Bakacsi Lajos 

(Szeged, 1901. máj. 17. - Bp., 1977. máj. 22.): nyomdász, szakszervezeti vezető. A gimn. 3 osztályának elvégzése után szakmát tanult, átnyomó gépmesteri képesítést szerzett. 1917-től vett részt a munkásmozgalomban, bekapcsolódott a Tanácsköztársaság harcaiba, ezért internálótáborba került. 1919. okt.-től Romániában, Belgiumban, Franciao.-ban, Olaszo.-ban dolgozott, 1931-ben tért haza, itthon a Térképészeti Int.-nél, 1950-től 1958-ig a Játékkártyagyárban üzemvezető, 1958-tól a Fémdoboz- és Tubusművekben átnyomó gépmester volt. A nyomdászok szakszervezetének 1921-től volt tagja, 1945 után közreműködött a szakszervezeti élet újjászervezésében, a nyomdász- és rokonszakmák dolgozóinak egyesítésében. 1957-től a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete központi vezetőségében tevékenykedett. Forrás: Életrajzi Lexikon

Barra Gábor 

(Ákos, 1799 - Kolozsvár, 1837. dec. 19.): litográfus. Tanulmányait Debrecenben, Zilahon és Kolozsváron végezte. A litografálás tudományát Bielz Mihálytól sajátította el Nagyszebenben. Németországi, franciaországii, majd angliai tanulmányútjáról hazatérve 1831-től a kolozsvári református kollégium kő-, később könyvnyomdájának igazgatója volt. Az MNG több művét őrzi. Forrás: Életrajzi Lexikon

Bauer Imre

(Mór, 1861 - Bp., 1938. júl. 20.): nyomdász, a pártnyomda műszaki vezetője. 1879-től szakszervezeti tag. 1892-ben a reformista pártellenzék egyik vezetője, 1893-ban a Magyar Szociáldemokrata Párt vezetőségének póttagjává választották. 1895-ben a nyomdászszakegylet első alelnöke. 1898-ban kitiltották Budapestről, Grazba ment, 1904-ben tért vissza. 1907-től 1925-ig, nyugdíjazásáig a nyomdászok szakegyesületének tisztviselője. Az Általános Munkásdalárda egyik alapítója és elnöke. Forrás: Életrajzi Lexikon

Bátory-Hüttner János (Bárhory Hüttner)

(Bp., 1896 - Sao Paulo, 1954. szept. 20.): lapkiadó, politikus. Az I. világháborúban tartalékos tüzér főhadnagy volt. 1922-ben részt vett a Stádium Irodalmi és Nyomdai Vállalat alapításában, melynek kezdettől ügyvezető igazgatója, majd vezérigazgatója. A Stádium és Pallas nyomdák egyesítését követően a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. vezérigazgatója. Az Esti Újság (1936-44) és az Egyedül vagyunk (1938-44) c. jobboldali lapok felelős kiadója, 1938-44-ben az Orsz. Magy. Sajtókamarában a kiadói főosztály elnöke. 1945-ben nyugatra távozott, majd 1948-ban kivándorolt Brazíliába. Forrás: Életrajzi Lexikon

Belnay György Alajos 

(Trencsén vm., 1765 - Pozsony, 1809. okt. 26.): történetíró, akadémiai tanár, nyomdatulajdonos. 1788-ban a pécsi akadémia bölcsészettanára, 1792-től haláláig a pozsonyi akadémián történelmet tanított. Reflexiones (Pozsony, 1790) c. röpiratában a nemesi kiváltságokkal szemben a polgári törekvéseknek adott hangot. 1805-tól 1809-ig szerk. és kiadta az Ephemerides statistico politicae c. hírlapot. - M. Synopsis historiae imperii Romano Germanici (Pozsony, 1794); Historia litterarum bonarumque artium in Hungaria (Pozsony, 1796); Fragmenta ad historiam ecclesiasticam Hungariae (Pozsony, 1802-03); Historia Regni Hungariae... (Pozsony, 1804). Forrás: Életrajzi Lexikon

Berkó D. Géza 

(Sátoraljaújhely, 1871 - New York, 1927. nov. 17.): nyomdász, laptulajdonos. 18 éves korában szüleivel kivándorolt az USA-ba. Az Amerikai Magyar Nemzetőr c. lapnál nyomdász, ennek megszűnése után megalapította a New York-i Amerikai Magyar Népszava c. hetilapot (1899), amelynek szerkesztője, szedője és kiadója volt. Később az Ember c. lap szerk.-je és a Külföldi Magyarok Patronázs Egyesületének egyik elnöke. Kezdeményezője volt a New York-i Kossuth-szobor felállításának. Szerkesztette az Amerikai Magyar Népszava jubileumi díszalbumát (New York, 1910) és nagy képes naptárát (1915-től). Forrás: Életrajzi Lexikon

Bernát László 

(Kispest, 1925. máj. 6. - Bp., 1980. febr. 21.): nyomdász, Állami díjas (1975). 1945-től a Vörös Csillag (utóbb Zrínyi) Nyomdában dolgozott. 1949-től haláláig kéziszedő, minőségi ellenőr, majd ismét kéziszedő volt az Akadémiai Nyomdában. Az állami díj II. fokozatát mint a nyomdai nyelvészeti komplex brigád tagja kapta az idegennyelvű kiadványok világszínvonalú előállításáért. Forrás: Életrajzi Lexikon

Bielz Mihály 

(Berethalom, 1787. máj. 10. - Nagyszeben, 1866. okt. 27.): erdélyi szász természetkutató, kőnyomdász. Teológiai tanulmányokat végzett. 1811-től Berethalmon tanító, 1814-től 1822-ig lelkész Újfalun. 1822-ben megalapította Nagyszebenben az első erdélyi kőnyomdát. Nyomdájában főleg térképeket és alkalmi műlapokat sokszorosított. Emellett Erdély csiga- és kagylófaunájával foglalkozott; több új fajt ismertetett meg. 1848-ban megalapította az erdélyi természettudósok társaságát, amelynek haláláig elnöke volt. 1849-ben megvakult. Értekezéseit és cikkeit németül írta. Forrás: Életrajzi Lexikon

Bíró Miklós, 1904-ig Blau

(Erdőtelek, 1886. márc. 22. - 1944): nyomdász, szerkesztő, szakíró. Kitanulta a nyomdászmesterséget (1903). Budapestre került, ahol a Riegler és Károlyi Nyomdában dolgozott. Vándorútra indult (1905), az USA-ban hamarosan a New York-i Népakarat nyomdavezetője, s az akkor alakult Amerikai Magy. Nyomdászszervezet titkára. Szerkesztette a New York-i Amerikai Tipographia c. szaklapot. Visszatért Budapest-re (1908), a Nyomdász Szakkör választmányi tagja s az Ipariskola grafikus növendéke lett. 1910–21-ben önálló kisiparos, nyomdáját eladta a Globus Rt-nek, amelynek azután igazgatója volt. 1927-ben saját nyomdát alapított, 1931-36-ban a Hungária Nyomda igazgatója. Szerkesztette a Magyar Grafikai Almanachot (1933), Kertész Árpáddal és Novák Lászlóval a Nyomdászati Lexikont (Bp. 1936), társszerkesztője volt a Magyar Grafika c. szaklapnak (1920-30). Koncentrációs táborban halt meg. Forrás: Életrajzi Lexikon

Bogár Ignác

(Bp., 1876. máj. 27. - Moszkva, 1933): nyomdász. A század elején a nyomdászok szakegyletének egyik vezetője, majd a szakszervezet titkára. A Tanácsköztársaság idején a Budapesti Munkástanács öttagú elnöksége és a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagja, a nyomdássszakszervezet titkára volt. A Tanácsköztársaság bukása után bebörtönözték, 1920-ban elítélték, 1922-ben a fogolycsere-akció során az Szovjetúnióba került, ahol a Nemzetközi Agrárintézet nyomdájának igazgatója és a Sarló és Kalapács munkatársa volt. Forrás: Életrajzi Lexikon

Csáktornyai János 

(? - Debrecen, 1595. nov. 25.): nyomdász. A mesterséget Hoffhalter Rudolftól tanulta, aki mellett segédként dolgozott. 1590-től haláláig a debreceni városi nyomda vezetője. Forrás: Életrajzi Lexikon

Csáthy György 

(Debrecen, 1772. máj. 16. - Debrecen, 1817. aug.): nyomdász és könyvkereskedő. 1804-től haláláig a debreceni városi nyomda vezetője. A nyomdát korszerűsítette és felvirágoztatta. 1805-ben az apósa, Kiss István által alapított debreceni könyvkereskedés vezetését is átvette. Forrás: Életrajzi Lexikon

Csebrenyák József

(Sátoraljaújhely, 1863. febr. 26. - Rosenhof, Ausztria, 1947. jan. 27.): a magyar szocialista mozgalom részvevője, nyomdász. Fiatalon bejárta Ny-Európát és az USA-t, ahol Most János anarchista előadásait hallgatta, majd hazatérése után A. Bebel irányzatát követte és az ő szellemében írt cikkeket a Népszavába és az aradi szociáldemokrata lapba. 1892-ben Engelmann Pál hívására Bp -re jött, 1893-tól a pártvezetőség tagja volt, nyomdász és a Népszava h. szerk.-je, majd a Silberberg vezette ellenzéki csoport tagja. 1898-ban kitoloncolták a fővárosból, Bécsbe költözött. 1900-tól a Vorwärts nyomdájában dolgozott. Forrás: Életrajzi Lexikon

Cseh Gusztáv, id. 

(Kolozsvár, 1900. júl. 24. - Kolozsvár, 1972. jan. 26.): romániai magyar grafikus. Középfokú tanulmányait szülővárosában végezte. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főisk.-a 1949-től 1965-ig lektor volt a díszítőrajz szakon. Az 1930-as évektől számos plakátot, újság- és folyóirat-fejlécet, reklámgrafikát, ex librist készített. Saját tervezésű betűtípusát ősei falujáról Csernáton-betűnek nevezte el. Az írott és nyomtatott betű történetét, a betűtervezés kérdéseit taglalja Az írás c. műve, amely románul is megjelent (1973). Forrás: Életrajzi Lexikon

Dandi Ferenc

(Zalaegerszeg, 1884. szept. 23. - Szovjetúnió, 1938 után): nyomdász. Zalaegerszegen tanult nyomdászmesterséget. Már fiatalon részt vett a munkásmozgalomban. 1918-ban a helyi szociáldemokrata pártszervezet elnöke. A Tanácsköztársaság idején előbb a zalaegerszegi direktórium, majd a járási munkás- és katonatanács tagja. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták és elítélték. 1922-ben cserefogolyként az SZU-ba került, ahol nyomdavezető állást töltött be. 1938-ban mint trockistát letartóztatták. A börtönben halt meg. Forrás: Életrajzi Lexikon

Eisenfels Rudolf

(Pest, ? - ? ): nyomdász. Néhány esztendei amerikai tartózkodás után Pesten alapított nyomdát, amely 1848 tavaszán, a sajtó felszabadulása után jelentős tevékenységet fejtett ki. A szabadságharc alatt kiadott nyomtatványai miatt 1849-ben  börtönbe került, s háromévi várfogságra ítélték. 1850-ben amnesztiát kapott, 1852-ig Emich Gusztávval együtt dolgozott, akkor kivált a cégtől.
Forrás: Életrajzi Lexikon

Gottlieb Antal

1792-ben állította fel műhelyét Vácon, amelyet 1817-ig vezetett, s a legtekintélyesebb magyar nyomdák egyikévé fejlesztett. 1803-ban átvette Gutmann János Pálnak nagyváradi nyomdáját is, sőt ugyanazon évben még Mármaros-szigeten is önálló és jól berendezett műhelyt állított fel. Forrás: Pallas Nagylexikon

Greus György

Erdélyi szász szülők gyermeke. 1580-ban vette át a Frautlinger-féle nagyszebeni nyomdát, s már 1581-ben neve alatt jelent meg Squarcialupus Marcell De Coeli Ardore című munkája. Két évvel később már Brassóban volt, s ő rendezte sajtó alá az 1583-ban megjelent Statuta der Sachsen in Siebenbürgen, oder eygen Landrecht és a Statuta Jurium Municipalium Sachsonum in Transylvania c. becses nyomtatványokat. Forrás: Pallas Nagylexikon

Gründer Gottfried

1668-ban vette át a pozsonyi jezsuita kollégium nyomdájának vzetését, amelyet azután 1675-ben Zerweg György Jánosra bíztak. E hét év alatt a nyomdából számos (kisebb terjedelmű) nyomtatvány látott napvilágot, amelyek legnagyobb része bibliográfiai tekintetből felette becses, mert csak egyetlen példányait ismerjük. Forrás: Pallas Nagylexikon

Gutgesell Dávid

1578-ban állította fel jól felszerelt nyomdáját Bártfán, amelyet 1597-ig (valószínűleg haláláig) maga vezetett. A műhelyéből kikerült nevezetesebb nyomtatványok közül említést érdemelnek: Stöckel Leonhart: Formulae tractandarum Sacrarum etc. (1578). Kulcsár György: Postilla 1579 és 1597); Balassa Bálint: Beteg lelkeknek való füves kertecske); Judicium magyar nyelven és Huszti Péter: Aineis (1582); Wagner Márton: Apologia Examenis Ecclesiae et Scholae Bartphensis (1590); Énekes könyv (1593); Stöckel Neonhart: Postilla (1596). Utolsó nyomtatványa minden valószínűség szerint Kulcsár György Postillájának második kiadása lehetett, mert ugyanazon évben Bártfán már Klöz János neve alatt megjelent nyomtatványokkal találkozunk. Forrás: Pallas Nagylexikon

Gutmann János Pál

1798-ban állította fel nyomdáját Nagyváradon, amely a neve alatt 1802-ig működött, amikor Gottlieb Antal tekintélyes váci nyomdász tulajdonába ment át. Forrás: Pallas Nagylexikon

Haimann György (1914-1996)

Nyomdász, tipográfus, egyetemi tanár az irodalomtudomány kandidátusa. Kner Izidor elsőszülött unokája, tovább folytatja a Kner család magas színvonalú nyomdaművészetét. 1946-1967 között a Kner Nyomda vezetője, alkalmazott grafikus és könyvtervező. Az Iparművészeti Főiskola tanáraként nyomdaművészeti kutatásokat folytat. Feldolgozza a Kner és a Nagyszombati Nyomda történetét, valamint Tótfalusi Kis Miklós munkásságát. 1995-ben a Szép magyar könyv verseny életműdíjasa

Heckenast Gusztáv

1811. szeptember 2-án született Kassán. Pozsonyban hunyt el 1878. április 10-én. Az eperjesi kollégiumban tanult egy darabig, de apját mostoha viszonyai csakhamar arra kényszerítették, hogy fűszerkereskedőnek adja fiát. Nemsokára beleunt ebbe a foglalkozásba s 1826-ban Pestre került sógorához, Wigand Ottó könyvkereskedőhöz. 1832-ben Wigand üzletét őrá bízva Lipcsébe költözött. Ettől fogva kezdődik könyvkiadói működése, amely leginkább a magyar nyelvű irodalom termékeinek kiadásában nyilvánult meg. 1840-ben Landerer nyomdásszal társult s az ő nyomdájukból került ki 1848-ben Petőfi Talpra Magyarja és a Tizenkét pont. 1863-tól ismét ő volt a nyomda és könyvkereskedés egyedüli tulajdonosa 1873-ig,. Ekkor azt eladta a Franklin Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaságnak. Több mint 900 munkát adott ki. Forrás: Pallas Nagylexikon

Hess András

Geréb László budai prépost, Mátyás király tudós alkancellárja, Velencéből hívta Budára. Patrónusa áldozatkészségéből (2.000 ezüst forintnyi költséggel) 1472-ben állította és szerelte föld Budán hazánk legelső nyomdáját, amellyel a legtöbb európai államot megelőztük. 1473. júniusiában jelent meg vastag fehér papiroson, latin (nem a divatos gót) betűkkel nyomva a 67 levélre terjedő Chronica Hungarorum, amely Chronicon Budense (Budai krónika) név alatt is ismeretes, és két részben tárgyalja a magyar történelmet a kezdetektől Mátyás király koráig (tartalmilag sokban megegyezik Thuróczy János krónikájával). Forrás: Pallas Nagylexikon

Hirsch Lipót

1841. március 14-én született Pesten. Mesterségét Müller Emil nyomdájában tanulta. Mint szedő a főváros nagyobb nyomdáiban dolgozott, s jeles képzettségénél fogva jelentékeny szerepet játszott a munkások mozgalmaiban. Később külföldre ment, ahonnan visszatérve, az 1868-ban alapított Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság nyomdájában lett művezető. Amikor a Heckenast-féle könyvnyomdát és kiadó-üzletet 1873. elején a Franklin Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság vette át, ő lett annak üzletvezetője, majd pedig (1894) egyik igazgatója. - Leánya, H. Nelly, mint magyar költők illusztrátora ismeretes. Forrás: Pallas Nagylexikon

Hochmeister Márton

Az erdélyi könyvkiadó és könyvnyomtató, 1767-ben született Nagyszebenben, s ugyanott hunyt el 1837. január 9-én. Szülővárosában, Vácott és Kolozsvárt tanult, s amellett a könyvnyomtatás és a könyvkereskedelem köréből is szerzett ismereteket. Egy darabig hivatalnok volt a kormányzóságnál, 1789-ben pedig atyja könyvnyomtató és könyvárusító üzletét vette át. 1790-ben a Siebenbürgische Quartalschrift-et adja ki, s megindítja az Erdélyben megjelenő első magyar nyelvű újságot, az Erdélyi Magyar Hirvivőt, amely később Kolozsvárt Hiradó cím alatt jelent meg. Nála jelent meg a többi közt Gyarmati nagy magyar nyelvtana, az Erdélyi Játékos Gyűjtemény és számos más magyar, latin és német nyelvű munka. 1798-ban Brassó város tanácsosa, 1811-től bírája, 1813-tól polgármestere, majd királyi tanácsos lett. Kolozsvári könyvnyomdáját az ottani katolikus líceumnak ajándékozta, Nagyszeben városnak pedig az újonnan épített színházat. Forrás: Pallas Nagylexikon

Hoffhalter (Hofhalter) Rafael

Vándor nyomdász (eredetileg Skzesuski), aki 1567-ben - II. János király anyagi támogatása mellett, akitől udvari nyomtató címet is nyert - állította fel gyulafehérvári műhelyét, amelyet három éven át maga vezetett. 1567-ben megjelent első nyomtatványa Dávid Ferenc Refutatio Scripti Petri Melii c. műve volt. A következő évben Dávid Ferencnek még hét másik munkája jelent meg műhelyében. Lengyel nemesi családból származott, és a nyomdászat mesterségét külföldön sajátítván el, német álnév alatt ment Bécsbe, s innen került Gyulafehérvárra. Halála után a nyomda szünetelt, majd fia, Rudolf vette át annak vezetését.1584-ben Rudolfnak már Nagyváradon is volt nyomdája, majd Nedelicen, később Alsó-Lendván, végül ismét Nagyváradon. Forrás: Pallas Nagylexikon

Huszár Gál

A reformátor nyomdászt és írót Gál pap-nak is hívták. Oláh Miklós esztergomi érsek kemény üldözése elől menekült 1554. végén Miksa főherceg birtokára Magyar-Óvárra, ahol a város német őrségének kapitánya, Wohnitzky Zakariás védelmébe vette. Magyar lelkészként működött. 1557-ben Bécsbe utazott, ahol Hoffhalter Rafael nyomdásszal barátságot kötött, megtanulta a könyvnyomtatást, sőt nyomdát is vásárolt. Ez lett a második vándornyomda a Ferdinánd alatti Magyarországon. Katolikus egyházi vezetők utasítására elfogták, de a nép kiszabadította, s álruhában Debrecenbe menekült, ahol másfél évig sikerült maradnia. Élete végén (1574. október 16. után) a pápai református egyház lelkészévé hívatott meg. 1575. október 23-án hunyt el pestisben. Forrás: Pallas Nagylexikon

Imreh Sándor

1830. április 11-én született Nagy-Esküllőn (Kolozs vármegye). 1848-ban honvédhuszárnak csapott fel, s végig küzdötte a szabadsághacot, amelynek egyes mozzanatait szépen leírta a Vasárnapi Ujság 1891-i évfolyamában s más lapokban. 1867-től a marosvásárhelyi ev. ref. kollégium nyomdájának igazgatója volt, mint nyomdászati szakíró, de különösen mint a Petőfi elestének közelebbi körülményeit kutató történetiró szerzett nevet. Forrás: Pallas Nagylexikon

Karancsi György

1661-ben vette át Fodorik Menyhért örököseitől a hírneves, de Fodorik halála után majdnem 10 éven át szünetelő debreceni nyomdát. Első nyomtatánya Mártonfalvi Györgynek Disputatio Theologica c. és 1662-ben megjelent füzetkéje volt, utolsó műve pedig Tolvaj Ferenc, Az arithmetikának mestersége című 1675-ben megjelent munkája. Fontosabb és nagyobb terjedelmü nyomtatványai voltak még: Báthory Mihály, Hangos Trombita (1664); Komáromi Csipkés György, Pestis Pestise (1664); Bartha Boldizsár, Rövid Chronica (1666) és Kölcséri Sámuel, Arany címü (1673) művei. Forrás: Pallas Nagylexikon

Kassay Pál

1686-ban vette át a Fodorik Menyhért, majd Rozsnyai János, utóbb Töltési István által vezetett debreceni nyomdát, amely neve alatt 1697-ig állott fenn, amikor azután Vincze György tulajdonába ment át. Nagyobb és fontosabb munkái: Lisznyai Kovács Pálnak Professionum scholasticarum opera et studio, valamint ugyanazon szerzőnek 1692-ben megjelent Magyarok Cronicaja című művei. Forrás: Pallas Nagylexikon

Klösz Jakab

1598-ban vette át az addig Guttgesel Dávid által vezetett bártfai nyomdát, s azt 60 év alatt hazai első rangú nyomdáink sorába emelte. Fontosabb nyomtatványai:. Verbőczi István, Magyar- és Erdély-országnak Törvény-könyve két kiadása (1632 és 1643) és Medgyesi Pálnak: Kegyesség gyakorlás címü munkája (1640). Utolsó műve Hrabovszkynak Manuale Latino-Hungarico-Slavonicum című (1657-ben megjelent) munkája volt. Forrás: Pallas Nagylexikon

Kner Imre (1890-1945)

A nyomdaalapító Kner Izidor első szülött gyermeke lipcsei tanulmányai után 17 évesen lett a nyomda műszaki vezetője. A kor tipográfiai gyakorlatával szakítva megalkotta a barokk tipográfiát. Grafikus munkatársa Kozma Lajos volt, aki megalkotta-megrajzolta a könyvdíszeket, iniciálékat és körzeteket. E díszek felhasználásával készültek a barokk tipográfiájú könyvek, melyekkel az országhatáron túl is ismerté tették a Kner nevet. Később, a Bodoni betű alkalmazásával a klasszicista tipográfia felé fordultak, s a harmincas évek könyvkiadására e stílus volt a jellemző.

Kner Izidor (1860-1935)

1882-ben alapította nyomdáját. Igényes, színvonalas munkáival hamarosan kitűnt a többi nyomda közül. A közgazdasági nyomtatványok készítése és forgalmazása jelentette számára a gazdasági alapot, ez tette lehetővé a könyvkiadást és a művészi báli meghívók forgalmazását. 
 

Komlós András (Lupinus)

1569-ben vette át a már két éven át szünetelő Török Mihály-féle debreceni nyomdát, amelyet 1578-ig, vagyis 10 éven át nagy buzgalommal és szakértelemmel vezetett. Fontosabb és könyvészetileg is becses nyomtatványai: Melius Péter, Az egesz szent irásbol valo igaz Tudoman (1570) és Ilosvai Péternek, Sztárai Mihálnynak, Valkai Andrásnak, Varsányi Györgynek, Temesvári Istvánnak és Czeglédi Györgynek vallásos és történelmi apróbb művei. Forrás: Pallas Nagylexikon

Lengyel András

1698-ban vette át a Liszkai Mihály-féle kolozsvári nyomdát, amelyet azonban - még azon évben bekövetkezett halála miatt - 1699-ben már özvegye vezetett 1702-ig. Ezen nyomdának ismertebb termékei: Szentpáli Nagy Ferenc Verbőczy István Törvénykönyvének Compendiuma (1699 és 1701) és Beniczky Péter Magyar Rithmusok (1700- és 1701-iki kiadásai). Forrás: Pallas Nagylexikon

Lignicei Effmurdt Jakab

1628-ban állította fel gyulafehérvári műhelyét, amelyet 1634-ig  vezetett. Nyomtatványai közül említést érdemel Practica Aritmetica című saját műve, amely 1632-ben jelent meg és amelyet ifj. Rákóczi Györgynek és Zsigmondnak ajánlott. Forrás: Pallas Nagylexikon

Makai János

1619-1621 között ő vezette az ifj. Heltai Gáspár halála után szünetelő kolozsvári nyomdát. Ez idő alatt jelentek meg a következő nagyobb művek: Enyedi Györgynek az Ó és Vy Testamentombeli helyeknek Magyarazattyok (1619). Ugyanez új címlappal (1620), továbbá Melotai Nyilas Soma Agendájának 1620. és 1621. évi kiadásai. Ez utóbbi évben Heltai Anna vette át a nyomda vezetését. Forrás: Pallas Nagylexikon

Pusztai Ferenc

A nyomdász, a magyar nyomdászati szakirodalom megteremtője Aradon született 1850. okt. 6-án. A gimnázium hat osztályának elvégzése után a szülővárosabeli Goldscheider nyomdában a könyvnyomtatást tanulta. 1869-ben Pestre ment, ahonnan az 1870-i árszabálymozgalom után Szegedre utazott. 1872-ben ismét Pesten, a Bucsánszky-, majd a Heckenast-, később Franklin-nyomdában dolgozott. 1873. őszén az államnyomdába került, ahol szedő, később korrektor, majd segéd-művezető volt 1884-ig, amikor az újonnan alakult Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság meghivta nyomdavezetőjének. Élénk része volt a nyomdászok egyleti és társadalmi mozgalmaiban. 1872-ben az önképző-egyesület gazdája volt, 1873-ban a könyvnyomtatás négyszázados jubileumi ünnepélyének jegyzője, a később egyesült nyomdász-egyesületeknek hosszú időn át választmányi tagja. Az 1880-as évek elején feladatául tűzte az addig mindenben német nyomdászoknak és a Typographia címü nyomdászújságnak megmagyarosítását. Megalapította a Nyomdászok Közlönyét, megteremtve ezzel a magyar nyomdászati szakirodalmat. 1884-ben Ács Mihály vette át e lap szerkesztését, ő azonban 1888-ban új, havonta megjelenő folyóiratot indított meg Magyar Nyomdászat címen. Az e lapokba írt cikkein kivül kiváló dolgozatai jelentek meg a Magyar Nyomdászok Évkönyvében és a Typographiában. Összeállította még a Könyvnyomdászati mesterszótárt (Magyar Nyomdászat) és az Akcidens-munkák gyűjteményét. Forrás: Pallas Nagylexikon