Reitlingenben született a XV. század közepén. Mint Basel-i nyomdász, 1480-ban a könyvnyomdászat javítása körül nagy érdemeket szerzett. A sajtójából kikerült művek közül Ágoston műveinek kiadása egyik legfőbb dicsősége. Fia, A. Bonifacius és unokája, A. Vazul még űzték a nyomdászmesterséget, s mindketten híres jogtudósok is voltak. (Forrás: Pallas Nagylexikon) Ő volt az, aki először használt Roman betűt a Gothic és az Italian helyett.

Franklin, Benjamin (1706-1790)

Egy szegény gyertyaöntő egyik fiaként született. Még 10 éves sem volt, amikor már segédkeznie kellett apja műhelyében. Később bátyja segítségével egy nyomdába került, ahol kitanulta a szedést és a nyomtatást is. Néhány évvel később már saját újságot is kiadtak The New England Currant címmel. Ez volt a 4. újság Észak-Amerikában ezekben az években. 1723-ban testvérével Bostonból Philadelphiába költöztek, ahol gépmesterként dolgozott egy viszonylag nagy nyomdában. Saját nyomdát szeretett volna lapítani, de először tapasztalatok szerzése céljából Angliába utazott. 1726-ban tért vissza, és létrehozta saját nyomdáját, ahol az évek során számos újítást valósított meg (bankjegyprés készítése, hangjegymatricák és öntőformák gyártása). Hetilapot is alapított Saturday Evening Post címmel, sőt megkezdte bankjegyek gyártását is. Életpályája később a politika felé irányult, ő volt az, aki 1776-ban megfogalmazta a Függetlenségi Nyilatkozatot. 

Gryphius G. Sebestyén (1493-?)

Lyoni nyomdász. 1493-ban született. Reutlingenben (mások szerint az Augsburg mellett levő falvak valamelyikében), meghalt Lyonban 1556. szeptember 7-én. Híres volt nyomtatványainak szépségéről és szabatosságáról. Kiadott egy latin bibliát. Halála után fia, G. Antal vezette tovább a nyomdát. Sebestyén testvére, Ferenc Párisban dolgozott, s többek között kiadott egy Lexicon graeco-latinumot is. 1540. körül abbahagyta mesterségét. Forrás: Pallas Nagylexikon

Gutenberg, Johannes (1400 körül - 1468. február 3.)

Apja neve Friele Gensfleisch zur Laden volt, anyjáé Else Wyrich von Gutenberg, a fiú tehát az ő nevét vette föl. A pénzverési joggal is felruházott mainzi patrícius család a nemesek és polgárok között dúló harc miatt a 1420-as évek elején elhagyta városát és előbb Eltvillebe, majd 1430. táján Strasbourgba költözött. Gutenberg ebben az időben már kísérletezett a könyvnyomtatással. Egy Andreas Dritzehn nevű polgár 1436-ban ugyanis azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy tanítsa meg az aranyművesség és drágakőcsiszolás rejtelmeire, később a tükörkészítésre is. Amikor Dritzehn meghalt, műhelyében prést, és akkoriban szokatlan módon, könyveket is találtak. 1444-ben elhagyta lakhelyét, mivel a Svájcból visszatérő francia armagnacok egész Elzászt feldúlták, Gutenberg pedig nem érezte magát biztonságban. 1447-ben visszatért Mainzba, és pénzt kölcsönzött nyomdájának felállításához. Első munkája egy Weltgericht című vers volt, majd egy vékony latin nyelvkönyvet készített ugyanazzal a kezdetleges betűtípussal. Az 1448-as évre készített, csillagászati jóslásokat is tartalmazó naptár már új, egyenletesebb, szebb írásképet adó betűkkel készült. Hamarosan egyházi megrendelést is kapott, 3 évi bűnbocsánatot ígérő búcsúcédulák nyomtatására. Néhány további naptár és röpiratok nyomtatása után Gutenberg nekilátott főművének, a 42 soros Bibliának az elkészítéséhez. Forrás és folytatás: Wikipédia illetve ajánljuk még a Hetek.hu írását

Haase 

Prágai nyomdász-család. A nyomdaalapító H. Gottlieb volt (szül. Halberstadtban 1763-ban, meghalt 1824-ben). Ő vetette meg az alapját a nyomda virágzásának. Két idősebbik fia, Lajos (szül. 1801, megh. 1868) és András (szül. 1804, megh. 1864) vezette tovább az üzletet, 1831. másik két öccsükkel, H. Gottleiebbel és Rudolffal társulva. Nyomdájukat kibővítették s papír- és gépgyárral kötötték össze: specialitásuk volt az ó-szláv betűs nyomtatványok előállítása. 1827-ben Bohemia címmel folyóiratot indítottak, amely 1852-re számottevő politikai napilappá lett. 1871-ben a nyomdát a Bohemia részvénytársaság vette meg, de ennek feloszlása után (1879) ismét visszakerült az a H.-család kezére. Forrás: Pallas Nagylexikon

Ibarra, Joakim (1726-1785)

Spanyol nyomdász. Zaragoza-ban született, s 1785. november 23-án Madridban hunyt el. Az általa kiadott munkák valóságos remekei a spanyol könyvnyomtatásnak. Nevezetesebb ezek közül: egy Biblia-kiadás, egy mozarab misemondó könyv, Don Quixote díszkiadása (2 kötet, 1780), Marina spanyol történelme (2 kötet, 1780) és Don Gabriel infans Sallustius-fordítása. Forrás: Pallas Nagylexikon

Lotter, Melchior (?-?)

Német könyvnyomdász, születési és halálozási idejét nem lehet megállapítani. 1491-ben már mint könyvnyomdászról tesznek róla említést, s 1528-ban még biztosan élt. Apósával, Kachelofen Konrád lipcsei könyvárussal állott üzleti összeköttetésben, akinek nyomdáját is átvette, miután már előbb 1498-ban lipcsei polgárjogot nyert. Különösen liturgikai munkákat nyomatott, de sok klasszikust is adott ki: Hutten neki adta iratait bizományba s Luther munkáit is ő nyomta és terjesztette (1518-tól). Fia, L. Menyhért, az ifjabbik, szintén nyomdász volt s ezért gyakran összetévesztik atyjával. Az ifj. L. Mihály nevű testvérével (megh. 1554.) Wittenbergben működött, de 1524-től, midőn kegyvesztett lett Frigyes szász választó-fejedelemnél és Luthernél, Lipcsébe költözött, ahol már kevesebb tevékenységet fejthetett ki. Állítólag 1542-ben halt meg. Forrás: Pallas Nagylexikon

Lufft, Hans (1495-1584)

Wittenbergi könyvnyomtató és könyvkereskedő. Kezdetben mint nyomdász-segéd vándorolt, majd 1524-ben saját nyomdára tett szert. Luther 1534-ben ő vele nyomatta híres bibliafordítását, s ezért őt általában ,,biblia-nyomtató''-nak nevezik. Forrás: Pallas Nagylexikon

Trubar, Primož (1508-1586)

Szlovén református prédikátor és gondolkodó, a szlovén protestáns egyház alapítója, Rotterdami Erasmus munkatársa, az első szlovén nyelvű nyomtatott könyv szerzője. 1508. június 8-án a Ljubljana melletti Ra?cicában született. Katolikus papnak készült, 1548-ban azonban - megváltozott hitbeli meggyőződése miatt - menekülnie kellett. Katekizmusát (Catechismus in der Windischenn Sprach), amely erősen támaszkodott a példaképek, Luther Márton és Johannes Brenz írásaira, Németországban vetette papírra, megteremtve ezzel a szlovén írott nyelvet. A Bibliát Kemptenben kezdte el anyanyelvére fordítani. Egészen haláláig a fordítói munkának szentelte magát; Derendingenben (ma Tübingen egyik városrésze) jelent meg 1566-ban a zsoltárok szlovén fordítása, 1567-ben egy szlovén énekeskönyv, 1582-ben pedig a teljes Újszövetség. A Szentírást horvát nyelvre is lefordította, emellett dalok, traktátusok, egyházi rendek és posztillák köthetők a nevéhez.1586. június 28-án hunyt el. Az ő hatásának tudható be, hogy a szlovének és a horvátok latin betűkkel írnak. Forrás: evelet.hu