Cikkek - Radó
István: A ,,régi bútor’’ ismét fénylik – váltsunk-e át
PageMaker 7-re?
|
Elhangzott
a VII. FairPrint-en, a számítástechnikát használó nyomdászok konferenciáján,
Budapesten, a 2002. február 2-án tartott előadáson
Ha a címben szereplő költői kérdésre rögtön e cikk elején akarok
válaszolni – ezzel is bíztatván a kedves olvasót e program használatára
– akkor azt mondom, hogy igen. Azonban szeretném elkerülni még a látszatát
is annak, hogy most, egy úgynevezett píár-cikket írok, merthogy nem! Az
amerikai illetőségű, Adobe nevű multiszofvercég általában a színvonalasan,
gondosan megírt programjairól lett megérdemelten híres és elismert, hiszen
amint az köztudomású, a Photoshop-al például világszabványt teremtett.
Azt gondolom tehát, hogy az egykor dicső Aldus Inc. MacIntosh-gépre
írt PageMaker-jét sikeresen továbbfejlesztve, szintén a jó hírnevét
bizonyította – megérdemelten. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanez a cég
megirigyelvén a Quark és a PM tartós sikerét, önálló fejlesztésű,
új nyomdászprogramot is létrehozott, találóan InDesign néven, melyet
két évvel ezelőtt, konferenciánkon ismertettem, s elmarasztaltam – elsősorban
nehézkessége, lassúsága miatt.)
Szóval a PageMaker, mint olyan. Professzionális nyomdászprogramok
vagy másképpen fogalmazva nyomdai oldalkészítő (tördelő) programok feladatait
azt hiszem, hogy nem nehéz összefoglalni.
Véleményem szerint - nem fontossági sorrendben – ezek a következők:
- lehessen pontosan méretezni az oldal és a margó méreteit,
- kezeljen többszáz, szükség szerint képpel szöveggel együtt mozgatható
oldalt,
- hibátlanul konvertáljon bármilyen fájltípusú szöveget,
- egy betűre vagy bekezdésre tetszés szerinti stílus- és méretparamétereket
lehessen meghatározni és azokat önálló névvel szabadjon ellátni, melyeket
később máshol is tudjunk alkalmazni
- alkalmas legyen a nyomdai szövegszedés szigorú és nagy hagyományokon
alapuló szabályainak betartására (persze az alkalmazásához illik ismerni
azokat, pl. a betűegalizálást),
- kezeljen soknyelvű elválasztást, (kivételszótárral) ,,szabadon’’
korlátozhatóan és hibátlanul,
- legyen benne többnyelvű helyesírást ellenőrző modul (kivétel- és
szinoníma-szótárral)
- konvertálja az ismertebb képfájl-típusokat, tudja azokat szabad méretezéssel
pozicionálni, arányosan vagy bárhogyan kicsinyíteni-nagyítani
- tudjon használni sokféle keretet, vonalat
- tudja alkalmazni a világon elterjedt, kalibrált színkatalógusokat
- tartsa nyilván a dokumentumban használt betűtípusokat és szükség
szerint kínáljon hasonlót, s ha nem talál, akkor tegyen javaslatot az odaillő
cseréjére
- tartsa nyilván, sőt őrizze meg a dokumentumban használt képeket és
grafikákat
- készíthető legyen a programon belül, nyomdai típusú, tipográfiai igényességű
táblázat (a merkantilszedés szabályainak alkalmazhatóságával)
- legyen kezelhető a ,,kenyérszöveg’’ folyamatossága, legyen könnyen
szöveghasábba rendezhető a fattyú és árvasorok kritériumainak betartatásával
együtt
- lehessen jól paraméterezhetően és ellenőrizhetően hibátlanul nyomtatásra
küldeni a dokumentumot
- lehessen direkt módon internetre alkalmas dokumentummá is formálni
a kész kiadványt.
- Könnyen megjegyezhető billentyűkombinációkkal, ún. gyorsbillentyűkkel
(shortcut) gyors, hatékony munkavégzést tegyen lehetővé
Azt hiszem, hogy a fentiek közül nem hagytam ki semmi fontosat. Persze
nem szóltam a profi nyomdászprogramok grafikai eszközeiről, lehetőségeiről,
melyek jók ugyan, de úgy vélem, hogy szükségtelenek mert kényelmes kínálatukkal
könnyen hasonló-unalmasakká tehető számos kiadvány. A legtöbb ilyen eszköz
a betűt torzítja, túlhangsúlyozza, ormótlanul vastagítja, sztenderd módon
árnyékolja, erőszakosan, stílustalanul dőlti… (pl. QXP, ID) stb. Az igazsághoz
hozzá tartozik, hogy a PM is tudja a betű képét nyújtani, összenyomni,
ami jó is meg nem is. Hiszen a nyomdászat sokévszázadának eszköztárában
ez az eljárás csak alig másfél évtizede alkalmazható és bizony a szakmai
kontár, laikus ,,layoutszerkesztő’’ kezében bármire szabadon ad, olykor
gátlástalan lehetőséget.
Na és egyébként… Ha erre van igény, akkor tessék használni a Corelt
vagy a Freehand-et avagy más profi grafikus csodaszert, ha már a
tartalom vagy a szerkesztő kényszeríti, igényli a bombasztikus címet. E
sorok írója szerint egy különlegesen, grafikusan kimódolt cím általában
valamit elfed vagy meghamisít, esetleg az amúgy szegényes tartalmat próbálja
feldobni, pótolni…
A PageMaker a fent felsoroltakat természetesen mind tudja, munkamódszere
az ami kényelmes és vonzó, mivel a szöveget - a szövegkeret-kezelésen kívül
- ún. szövegcsík-ragasztás módszerével is lehet mozgatni, beállítani s
ez az elv az egykori filmmontírozás kényelmes és látványos módszerével
megeggyezően egyszerű. Másszóval a PM nem csak keretorientált program (mint
a Ventura, QXP, ID) hanem ennél több is, más is… mert
pl. a szövegfolyam soha nem vész el, nem töltődik kéretlenül oda, ahová
éppen nem kellene és nem keveredik el sehová!
A PageMaker megbízhatóan stabil program, ,,saját jogán’’ szinte
soha nem fagy le, az 5-től felfelé fejlesztett verziói nem lettek egyre
erőforrás-igényesebbek, a 7-es verzióba pedig beépítették a 6.5 verzióhoz,
az Extensis nevű külső cég által kifejlesztett PageTools
,,funkcióikonjainak’’ legjavát. Ezt pedig megfejelték az Adobe Acrobat
legújabb változatának integrálásával, amivel egy dokumentumot tetszés szerinti
felbontásba lehet konvertálni, azaz pici fájlba összenyomni, amely az internetes
alkalmazhatóságot is szolgálja.
Ha hátrányokat, hiányosságokat is említek akkor nem mulaszthatom el
leírni a táblázatkészítővel elszenvedett viszontagságaimat, melynek oka
e segédprogram ,,betűtípus-érzékenységére’’ vezethető vissza. Egyszerűen
nem szeret egyes ttf kiterjesztésű, magyar ékezetű betűkkel együttműködni,
illetve látszólag minden rendben van nála, csak az eps-be konvertálást
követően nem nyomtatódik helyesen. Mi ebből a tanulság? A profi programok
legtöbbször nem elégednek meg a készen kapott rendszerek beépített betűivel
(fontjaival) – többre vágynak…
Végül – már a pozitív végkicsengés miatt is – meg kell említenem egy
– szerintem – felesleges de igen udvarias konvertálási lehetőséget is,
mégpedig azt, hogy a PM-hez adnak egy segédprogramot, amely a QuarkXpress
fájlokat szinte hibátlanul képes PM-formátummá alakítani, amivel azután
tovább dolgozhatunk. Feleslegesnek e lehetőséget azért tartom, mert ugyan
jómagam is készítek évek óta bizonyos munkákat Quarkban, de még sosem jutott
eszembe bármelyiket is a PM-ben folytatni. Ez az udvarias gesztus mutatja
viszont az amerikai Adobe Inc. üzleti nagyvonalúságát és csábítóan
baráti gesztusát a Quarkot használók felé.
Mert ugye a mondás szerint is: ,,Kinek a pap, kinek a papné’’… |