Egy fotózgatni szerető barátom meglátogatott minket egy nyári születésnapi gyerekzsúr alkalmából. Óriási kavalkád, gyerekzsivaj, lufik, torták - és természetesen kattogtak a fényképezőgépek is. Barátom a felnőttek által megcsodált Nikon F100-as gépével már-már királynak érezte magát, mikor a gyertyák elfújása után egyszerre csak körülvette őt a gyerekhad: ,,Mutasd, milyen képet csináltál!'' - és ezen a ponton barátom számára összedőlt a világ, mert hagyományos gépéről hiányzott a kis LCD képernyő, sőt, még a TV-n sem tudta 5 perc múlva megmutatni a megörökített pillanatot. A gyerekeinknek már trivialitás a digitális jövő, egy másik ablakon néznek egy másik világba - de mi lesz, ha a múltat is szeretnénk hozzáférhetővé tenni, megismertetni velük? Az egyetlen megoldás, hogy mindent, ami hagyományos,

Na de mit és hogyan? Hozzánk ma is rendszeresen érkeznek olyan jellegű megkeresések, hogy:

,,Szeretnék egy jó szkennert vásárolni, mit ajánlana?'' 

,,Itt minden szkenner jó - valamire. El kell azonban dönteni, milyen eredetiből és mennyiből milyen minőségű digitális anyagra van szükség milyen felhasználási céllal!''

Próbáljuk meg áttekinteni a választás sarokpontjait, hogy legalább hozzávetőleges képet nyerjünk a technikai megoldásokról és az ezekhez tartozó árakról is.

Első kérdés: Mit?

Alapvető a digitalizálni kívánt eredeti típusa és mérete. Egyszerű, maximum A4-es papíreredetik szkennelésére a bármely trafikban 15 - 30 eFt-ért kapható kis síkágyas szkennerek tökéletesen megfelelnek - ezek között kevésbé lényegesek a szkenner fizikai paraméterei (hisz szinte mindegyik elegendően jó!), sokkal fontosabb a szkennerhez tartozó szoftver. Pár százezer forintig növekszik az árkategória, ha a papíreredetink A3-as is lehet. E feletti méretek esetén azonban már ugrásszerűen nőnek az árak és a szkennerek mellett belépnek a reprofotózásra alkalmas digitális kamerák illetve nagy felbontásigény esetén a többé-kevésbé hagyományos vázakra szerelt digitális hátfalak is - az ár pedig a több milliós kategóriába csúszik. Külön terület az, amikor a legkülönbözőbb méretű, speciális feltételeket (pl. minimális fényterhelés régi könyveknél, festményeknél, nehéz szállíthatóság, stb) igénylő eredetiket kell jó minőségben digitalizálni - itt a digitális hátfalak és reproszettek jelenthetik az egyetlen reális megoldást, mivel mára minőségük elérte, sőt meghaladja a hagyományos reprofotózással és a film szkennelésével elérhető minőséget. Persze a többmilliós árkategória akkor is könnyedén elérhető, ha átnézeti eredetik jó minőségű szkennelése kerül szóba, különösen, ha az eredetik nem csupán egyfélék, pl. 24 x 36 mm-es diák. Ezeknél a feladatoknál már a szkenner (vagy hátfal) felbontása, denzitása is komoly szerepet játszik, nem beszélve a professzionális igényeknek megfelelő szkennelőszoftverről, a negatív szkennelés támogatásáról, stb. Nyomdaiparon belüli speciális terület még az ún. copy-dot szkennelés, amellyel régi álló filmeket vagy pl. filmen leadott hirdetéseket digitalizálhatunk vissza, hogy az így nyert anyagot archiválhassuk vagy CtP munkafolyamatban feldolgozhassuk.

Második kérdés: Mennyit?

A legegyszerűbb feladat is bonyolulttá válik, ha igen nagy mennyiséget kell hatékonyan feldolgozni. Ha egy egyszerű nyomtatványt vagy pl. egy megrendelést kell beszkennelni archiválási célokra, a legegyszerűbb berendezés is megteszi. De mi történik, ha napi több száz vagy akár több ezer dokumentumot kell archiválnunk, esetleg egy papíron meglevő archívumot kell digitalizálnunk? Ugyan ez a kérdés merül fel a hatalmas diaarchívumok kezelésekor, vagy az előbb említett nyomdai filmvisszaszkenneléskor, hiszen nem mindegy, hogy a copy-dot file 1-2 perc vagy esetleg egy óra múlva áll rendelkezésre, vagy mondjuk egy múzeumi archívum elkészítése hónapokat vagy évtizedeket vesz igénybe. Ilyenkor a berendezések árai már abba a nemritkán több tízmillió forintos kategóriába csúsznak, ahol komoly számításokat kell végeznünk, hogy saját berendezéssel dolgozzunk, vagy erre szakosodott alvállalkozót vegyünk igénybe!

Harmadik kérdés: Milyen minőséget milyen felhasználásra?

Első reakciónk persze a ,,Minél jobbat!'' lenne, hogy bármilyen későbbi ötletnek megfelelően fel tudjuk használni a digitalizált képet. Itt is kompromisszumra kell azonban törekednünk. A minőségért még akkor is fizetnünk kell, ha digitalizáló eszközünk alkalmas a legmagasabb szintű igények kielégítésére is - idővel, és tárolóhellyel. Bár a tárkapacitások drasztikus növekedése miatt az utóbbi egyre kevésbe jelent problémát, egy feleslegesen nagyfelbontású kép a közvetlen digitalizálás idején kívül jelentősen növeli a számítógépes feldolgozás és a nyomtatás időigényét is! Szerencsére ma már találhatók olyan szoftvermegoldások is, melyek ún. digitális filmformátum vagy 3F formátum tárolásával lehetővé teszik az igényelt legjobb minőség változatlan megőrzését, míg az egyes felhasználási területeknek megfelelő változtatásokat helytakarékosan, headerinformációk révén tárolják. Ennek következtében nincs szükség pl. egy marketinganyagban szereplő kép több verziójának tárolására (esetleg összekeverésére), hisz teljesen más paraméterű kimenetet igényel az interneten megjelenő, gyorsan letölthető kép, mint a színes-szagos prospektusban vagy akár óriásplakáton vagy dekoranyagon kinyomtatott változata.

A digitális fotózás persze folyamatosan szűkíti a szkennerpiacot - bár amennyiben a digitális fényképezőgépet vagy hátfalat egy egyszerű háromdimenziós szkennernek tekintjük (hiszen az!), akkor pusztán a szkennerpiac metamorfózisáról beszélhetünk. Mindenesetre a professzionális digitális fényképezés egyenlőre drága berendezéseket igényel és sok esetben nem használható olyan hatékonysággal, mint az egyes feladatcsoportokra optimalizált szkennerek, így a ,,hagyományos'' szkennelés felett még nem kell megkondítani a lélekharangot. A teljesség igénye nélkül is érdemes főbb jellemzői alapján csoportosítani a digitalizáló berendezéseket, és a specifikumuknak megfelelő feladatokat is:
 

Digitalizálnunk kell - de ezt is csak akkor tudjuk hatékonyan, minimális költséggel, megfelelő minőségben megoldani, ha pontosan vázoljuk fel az elvárásokat, a munkát, és rászánjuk az időt az előzetes tájékozódásra, technikai tanácsadásra.