Cikkek - Ratkovics
Péter: Specializálódunk (megjelent a Lupe
Magazin 2004. márciusi számában)
|
A világszerte tapasztalható nyomdaipari recesszió szinte minden egyes
nyomdaipari vállalkozásra kezd nyomasztóan hatni, s egyben szinte mindegyiküktől
megkövetel valamiféle struktúrabeli változást. De min és miként változtassunk?
Panaszkodnak a nyomdászok. Panaszkodnak a megrendelések számának apadása
miatt, és panaszkodnak az árverseny, s a műveleti árak drasztikus csökkenésével
párhuzamosan növekvő költségek miatt. Ha pedig van munka, akkor a fizetési
fegyelemre, az ügyfél folyamatosan változó, s ráadásul egyre nehezebben
teljesíthető, néha speciális technológiák alkalmazását megkövetelő igényeire…
Aztán arra, hogy mi lesz velünk, ha jön az EU, s égisze alatt a nyugati
nyomdák, amelyek kieső idejükben - pluszműszakban - ár alatt tudják majd
kiszolgálni az itteni megrendelők igényeit. Egyszóval: a nyomdaipar már
két éve folyamatosan panasznapot tart. Jogos lenne ez? Nem kellene netán
a kesergésre fordított időt esetleg arra szánni, hogy a jelenlegi helyzetből
kilábaljunk?
A válasz persze mindig ugyanaz: ,,Dehogynem. De merre induljunk el?''
Mindjárt az elején kellene kezdeni, mindenekelőtt megfogalmazva két
alapvető kérdést.
Az egyik furcsaság, amelyre választ keresünk, hogy a nálunk sokkal magasabb
bérköltséggel és (legalábbis elméletileg) azonos technológiával dolgozó
nyomdák a nyugati szomszédainknál miként tudnak versenyképesek lenni. A
másik: hova tűnnek a régi jó ügyfeleink? S ha már el is mentek néhányan,
miért nem jönnek az újabbak? Sztereotip válaszokat mindkét kérdésre kaphatunk,
de végtére is szembe kellene már néznünk a tényleges okokkal!
Külföldi konkurenseink valóban sokszor a magyar árak alá tudnak menni,
miközben a kínált minőség nem gyengébb, mint a hazai… Sőt! Ezek a - náluk
egyébként már korábban elkezdődött - recessziós folyamat során életben
maradt nyomdák az elmúlt években megtanulták, miként lehet hatékonyan megszervezni
a munkájukat, letisztították gyártási profiljukat, amelyhez egyaránt hozzáigazították
a technológiát, a gépparkot és a munkafolyamatokat. S még csak nem is foglalkoznak
azzal, hogy olyan munkákat vállaljanak el, amelyek nem oldhatók meg házon
belüli erőforrásokkal. Egy-egy ilyen nyomda dolgozói létszáma
- mégpedig hasonló géppark és/vagy termelési érték mellett - alig fele-harmada
a mai, átlagos hazai vállalkozásokénak. Mindemellett a teljes munkafolyamat
vezérlése és nyomon követése - az árajánlat-készítéstől, rendelésfelvételtől
kezdve a műveleti fázisokon át a szállításig - áttekinthető, koherens rendszerben,
számítógép-hálózaton keresztül zajlik.
Lássuk, mi is a helyzet a kedves vevővel! Nos, unos-untalan arra hivatkozunk,
hogy a tisztelt megrendelő mindig talál a mienkénél olcsóbb nyomdát. Néha,
és néhány megrendelőnél ez még talán igaz is lehet, de tudatában kell lennünk,
hogy a megrendelő egyáltalán nem az abszolút értékben vetten legolcsóbb
árakat keresi. Nem, mert a megrendelő a reális áron keresi az igényeit
minden szinten a legnagyobb mértékben kielégítő szolgáltatásokat, hiszen
a nyomdák utáni meddő rohangálás, a különböző partnerekkel újra és újra
kiépítendő kapcsolatok és üzleti konstrukciók, majd a technológiai egyeztetések
neki is időbe és pénzbe - és nem is kevés pénzébe! - kerülnek.
Mi tehát a megrendelő vágyálma? Az, hogy nyomdai feladatait szeretné
megbízhatóan, jó minőségben, és minél kevesebb új problémával, illetőleg
új kapcsolattal szembesülve megoldani, bármely nyomdatermékről is legyen
szó - a névjegytől a prospektusokon, könyveken keresztül az óriásplakátokig,
vagy éppen a dekorációs anyagokig.
A megrendelő számára is az a legkedvezőbb, ha a kapcsolatot folyamatosan
ugyanazzal a személlyel tartja, azzal, aki már ismeri minden rezdülését,
speciális igényeit, amelyeknek kellő rugalmassággal képes megfelelni. Természetesen
időnként minden megrendelő kérhet kontrollárakat, hiszen a kényelem és
a biztonság tényleg sokat ér, de csak bizonyos anyagi korlátokon belül;
ám az árak nem szállhatnak el… Ha azonban az általa vágyott feltételek
teljesülnek, a kedves megrendelő folyamatosan hozzánk fog fordulni. Sőt,
előbb-utóbb terjeszteni kezdi: milyen szép, milyen zavartalan is az ő élete,
merthogy ő egy olyan nyomdával dolgoztat, de olyannal, hogy… S ez a vevői
megelégedettség már újabb és újabb megrendelőket csábít hozzánk.
Mindez gyönyörűen hangzik, de hogyan valósítható meg? Hiszen nem minden
nyomda fektethet be az összes terméktípusnak megfelelő technológiákba -
ha pedig ezt nem teszi meg, akkor a kevésbé hatékonyan gyártható termékei
válnak drágává, vagy éppenséggel a nyeresége terhére kénytelen piaci szempontból
reálisnak mondott árakat kialakítani.
Megoldás - mégpedig olyan, ami minden szereplő esetében közelít az optimálishoz
- mégiscsak létezik!
A megoldást pediglen ,,nyomdai szolgáltatóháznak'' hívjuk, amelynek
megvalósítására szép hazai példa a Prime Rate Kft. és a PXP Első Magyar
Digitális Nyomda Rt. tulajdonosi fúziója. Az év eleje óta egységesen, összehangoltan
dolgozó cégcsoport az ofszet fővállalkozói tevékenységen kívül - regionális
szinten is meghatározó - saját digitális nyomdai és kötészeti kapacitással
rendelkezik. A digitális nyomtatás - mint a jövő rohamosan fejlődő nyomdai
ága - rendkívül gyors reagálású és speciális szakmai hátteret igénylő terület,
amelyet azonban mindenképpen saját eszközállománnyal érdemes megoldani.
A hagyományos nyomdai területeken folyamatosan bővülő, pontos procedúra
alapján bevizsgált, megbízható beszállítói körrel dolgoznak. A hosszú távú
szerződések és kapcsolatok egyben abszolút rugalmas hátteret is biztosítanak,
amelyben nem fordulhat elő kapacitáshiány, vagy az, hogy egy adott termék
nem az arra specializálódott nyomdában készül. A szolgáltatóház jellegű
tevékenység pedig magában foglalja a megrendelő számára fontos összes szakmai,
előkészítési és logisztikai probléma megoldási lehetőségét - mindezt ráadásul
azzal a kényelemmel és biztonságtudattal, hogy bármely problémával ugyanazon,
szakmailag képzett, és az ügyfél egyedi igényeit tökéletesen ismerő ügyfélkapcsolati
munkatárshoz lehet fordulni. Ez a struktúra mindenki számára valós hozzáadott
értéket jelent, és ebben minden egyes szereplő azzal - és csak azzal -
a kérdéssel kell, hogy foglalkozzon, ami valóban az ő feladata.
Specializálódunk?
Igen, ez történik. A nyomdai szolgáltatóház amúgy csupán abban különleges,
hogy nem egy technológiára, hanem az ügyfél igényeinek mind teljesebb körű
kielégítésére szakosodik. A (speciális) gyors reagálású szakmai területeket
mintegy házon belül tartják, de emellett a hagyományos nyomdatermékek gyártástechnológiáját
is jól ismerik. S miután az együttműködő partnerek közül az adott termék
gyártására optimalizált (specializálódott!) beszállítót kiválasztják, az
ügyfél különleges igényeinek megfelelő logisztikai hátteret biztosítva
oldják meg a kérdések kérdését: miként tartsam meg a megrendelőimet, hogyan
növeljem megbízásaim számát?
Márpedig, ha mindez így történik, akkor elégedett megrendelőkkel, elégedett
partnerekkel még a recesszió közepette is elégedetten sétálhatunk - még
az EU-ba(n) is…! |