Megkezdődött a visszaszámlálás. Alig több mint egy évünk van az EU-csatlakozásig. Jó magyar szokás szerint mindig, mindent a huszonnegyedik órában szoktunk elintézni. De elég lesz-e a hátralévő idő, hogy egy teljes iparág felkészüljön egy ilyen volumenű változásra?

A nyomdaipar az utóbbi egy-két esztendőben jelentős átalakuláson ment keresztül. Komoly beruházások növelték meg a kapacitásokat, fokozódtak a felvállalt terhek, konkurenciaharc indult a megrendelők kegyeiért. A kialakult, legkevésbé sem nemes versenyben ma egy a többség által folyamatosan emlegetett és használt érv, eszköz maradt: az ár. Vajon ez az, ami előbbre visz? Nem valami másra lenne szükség, hogy megőrizzük egy komplett iparág versenyképességét, és biztosítsuk túlélését?

A hozzánk hasonló kis országokban az EU-csatlakozást követően a nyomdák huszonöt-harmincöt százaléka ment csődbe. Persze felvetődik az a kérdés is, hogy ez a trend az EU-csatlakozás következménye, vagy pedig az iparág felgyorsult átalakulásának, az ezzel együtt járó szemléletváltásnak az elutasításából, figyelmen kívül hagyásából ered. A nyomdaipar évszázados hagyományokra épül, de a technológiai változások olyan szemléletbeli váltást követelnek meg, amely szerint a nyomdaipari termelőüzemek egyre szorosabb kapcsolatot alakítanak ki a megrendelővel, mintegy szolgáltató iparággá alakulnak át. A hagyományos technológia alkalmazása mellett természetes volt, hogy a kreatív grafikai tervezés, a képfeldolgozás, a formakészítés, a nyomtatás és a kötészet mind-mind önálló egységként, egymást kiszolgálva, de pusztán a saját speciális problémakörével foglalkozva létezzen. A megrendelői igények azonban a rendkívül gyors átfutási idők, a csökkenő példányszámok és a teljes körű kiszolgálás irányába hatnak. Ez a tendencia az előkészítés fejlesztésével, a digitális adatfogadás és adatfeldolgozás, a CtP vagy a digitális nyomtatási technológia alkalmazásával szolgálható ki. 

Mindezek a beruházások pedig többé-kevésbé háttérbe szorultak az utóbbi években, amikor elsősorban a nyomóműtornyok számát gyarapította az ipar legtöbb szereplője.

Fanyar humorral fogalmazva - akármelyik öt-, hat- vagy akár nyolcwerkes nyomdagép árához viszonyítva az előkészítés beruházásigénye alig nagyobb egy kerekítési hibánál... Ezért a legnagyobb problémát ma sem a beruházás jelenti, hanem az, hogy nem történt meg a berendezések működtetéséhez szükséges szemléletváltás, át kellene dolgozni a belső elszámolási rendszereket; s végül, hogy hiányzik a megfelelő marketing-eszközök ismerete és alkalmazása. Abban a pillanatban, amikor a nyomda testközelbe kerül azzal a megrendelővel, akinek az általa kigondolt nyomdatermékről csupán elképzelése van, ám elképzeléseinek gyakorlati megvalósíthatóságával kapcsolatosan semmiféle gyakorlattal, előképzettséggel nem rendelkezik, új és új problémák kezdenek elterjedni a gyártás-előkészítés területén. Amint felmerül például a számítógépes grafikai munka időigényének vagy normázásának kérdése, a legtöbb nyomdavezető széttárt karral áll az eddig ismeretlen probléma előtt.

Mégis, merre tovább? A tendenciák túl erősek, meg kell találnunk annak a módját, hogy ússzunk az árral. Most, szűk másfél évvel a csatlakozás előtt még van időnk tanulni, információkat szerezni. Most még eldönthetjük, hogy vállaljuk e az újdonság kockázatát, elkezdünk e tanulni, vagy pedig az előbb-utóbb perifériára szoruló, de mindenképpen alvállalkozói pozícióba kényszerülő hagyományos szemléletet próbáljuk továbbvinni. A tanulásnak, az új befogadásának rengeteg módja van: konferenciák, kiállítások, kerekasztal-beszélgetések, szakmai fórumok, tanulmányutak. Igaz, most nem azért kellene egyhetes tanulmányútra menni, hogy ebből négy napot tengerparti nyaralással vagy városnézéssel töltsünk - ám tulajdonképpen ez is szemléletváltás. 2003 első ilyen rendezvénye a visegrádi Hotel Silvanusban megrendezésre kerülő FairPrint 2003 konferencia lesz, ahol a nyomdai előkészítés időszerű témái mellett az egész nyomdaipar jövőjéről, trendjeiről is szó esik mind az előadásokon, mind a kötetlen beszélgetéseken. Ez az alkalom lesz az első lépés abba az irányba, hogy felvegyük a kesztyűt, és a géptermen túlra is kikukkantsunk.