Egy kritikus mettőr ,,szőrözése'' a sajtótipográfia világáról

A VII. FairPrint, a számítógépes nyomdászok konferenciája alig néhány napja zajlott le Budapesten. Témái között szerepelt a sok új technológiai ,,solutions'', program között az 1944-ben elpusztított gyomai Kner Imre tudós nyomdász, munkássága, szellemi hagyatéka. E cikksorozat megpróbál - ugyan őhozzá alig méltóan - de az Ő szakmai szellemiségének igyekvően megfelelni.

Nincs új a nap alatt - ahogyan oly bölcsen az ókori görögök mondották volt. Eleink ugyan már mindent jót és szépet, csúnyát és ordinárét, bravúrost és bizarrt kinyomtattak az elmúlt évszázadok alatt. Hanem amit az elmúlt évtizedben a nyomdák produkáltak, az tömegében is párját ritkította a minőség fogalmának szélsőségeiben. De párját ritkította a több mint 500 éves nyomtatás történetében is. Soha, ilyen rövid idő alatt nem történt ekkora technológiai ugrás (száguldás), soha sem nyomtattak ily viszonylag rövid idő alatt olyan sok, káprázatos és csodálatos minőségű illetve pocsék, silány, jószerivel olvashatatlan nyomdaterméket. Mindez egy olyan eszköz érdeme, erénye és bűne(?), amit nemes egyszerűséggel IBM-kompatibilis személyi számítógépnek, röviden PC-nek titulálunk. (No, azért a Mac-PC úttörő érdemeit se feledjük!)

Kezdetnek engedtessék meg e sorok írójának néhány ajánlása és intelme - a teljesség igénye nélkül:

Pro primo: A szövegszedés legfontosabb szabályait a nyomdász szakma már több mint 100 éve kőbe véste. Megalkotta az ún. Lipcsei Kiskátét (melyből nem csak a soresés szabályai a fontosak még ma is). Hajdan (másfél évtizede) az első korrektori példány átvizsgálását követően, páros lábbal rúgták ki a nyomdából azt a fiatalt, aki e szabályokat nem ismerte és ezért nem tudta alkalmazni. 

Pro secundo: Kner Imre, a nagy tehetségű, gyomai nyomdász, tudós polihisztor és igaz ember 1940. júliusi rádióbeszédében megfogalmazta többek között a betűcsalád választásának rendkívüli fontosságát és azt mondotta, hogy ,,...A magyar nyelv belső törvényszerűségein múlik az is, hogy magyar szedéshez csak bizonyos fajta betűk alkalmasak.'' 

Pro tercio: A formakészítő nyomdász, tördelő, ne adj' Isten tipográfus (nem tévesztendő össze bizonyos layoutszerkesztő vagy designer szerzetekkel) munkájának szép kötelessége, küldetése, feladata, hogy minden nyomdatermékben megvalósítsa a tartalom és a forma harmóniáját - a betű felhasználásával.

Pro quatro: E feladathoz rendelkezésére áll a szakma gazdag hagyományvilága, amelynek vezérelve az egységesség, áttekinthetőség, a tipográfiai rend megteremtése és fenntartása.

Pro quinto: Soha, ismétlem sohasem hagyhatja figyelmen kívül az alapvető olvasásergonómiai szempontokat, amelyek a gondolati, fogalmi blokkokat értelmezik és tagolják, tehát a bekezdéseket! Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a szövegbetű (,,a kenyérírás’’) méretfokozatát, valamint a címek és alcímek egymáshoz viszonyítva illő arányát.

E hosszúra sikeredett bevezető azt szolgálná, hogy megértessük a kedves olvasóval azt, hogy érte haragszunk, nem ellene. A fentiekben vázolt szempontok alapján az elkövetkezendő lapszámokban sorra szeretnénk venni és elemezni először a hazai nyomdász-sajtót, majd pedig a többi lapot. 

Szerkesztőnőnk kifejezett és jogos kívánsága szerint először e cikksorozatnak helyt adó lap, a PrintInfó kerül terítékre.

A lap címe jó, könnyen megjegyezhető, rövid, bár a magyar nyelvhez kevés köze van (sajnos). A színvilága is átgondoltnak, egységesnek tűnik. A lap fejéből hiányzik az évfolyam és a lapszám, a dátumnál pedig értelmetlenkedik egy február 02. (Vajon minek oda a nulla?) Úgyszintén, értelmetlen és oda nem illő a címlap háromnegyedén elterülő, s ott éktelenkedő hirdetés, amelynek sorai ráadásul rosszul tagoltak, nélkülözik a slágersort, ügyetlen módon, csupa verzálisból szedettek, amely tudvalevőleg nehezen olvasható és ráadásul a választott betűtípus még tovább nehezíti a jámbor olvasó értelmezési törekvéseit.

Lapozunk és újabb hirdetést találunk szép képpel, értelmetlenül tagolatlan, rosszul olvasható szöveggel. A következő oldalon részletes impresszum, tartalomjegyzék és vezércikk, melynek címe az ajánlatosnál 4-8 ponttal kisebb betűből és szükségtelenül csupa verzálisból áll. Alatta a szöveg kb. két és fél hasábszélességben, szabadsorosan balrazárva, a bekezdések két quirttel (a betűtest négyzete) való ,,beütése'' következetes elmulasztásával. (A Pro quinto megsértése)

A következő oldalakkal már nincs annyi baj, bár a felcím, főcím aránya állandóan sántít, és néhol az ún. liedből a kevesebb több lenne. A hirdetések színvonala széles minőségi skálán mozog. Vannak kifejezetten ötletesek és egészen gyönyörűek is közöttük. Azután fel-fel tűnik egy-egy minősíthetetlenül csúf, amatőr forma és tartalom is... Erre persze a lapszerkesztőnek - feltehetően - igen csekély befolyása van. Gyakorlatilag nem tehet róla! Még mindig a hirdetéseknél maradva: Nem ajánlatos a lap folyószövegét ,,kenyérírását'' hirdetésben alkalmazni, mert ez tartalmilag zavaró. Szépek és jól feldolgozottak a képek és az elhelyezésükkel sincs különösebb probléma. Hiányoznak viszont az egyik oldalról a másikra átmenő cikkek végénél, illetve az elejénél a hivatkozó szöveg pl. (folytatás a 24. oldalon) illetve (folytatás a 23. oldalról). Ezért például a 24. oldalon lévő cikknek nincs eleje és címe. Zavaró a 26. oldalon is a cím, mert rejtély, hogy a ,,munkavédelem'' csupa verzális szóban az É-betű vagy 10 ponttal miért nagyobb. Vajon miért? Mit akart üzenni a nyomdász vagy a szerkesztő? 

Végül a betűtípus és a szóközök. A kenyérírásnak használt Times család, ez a híresen szép antikva, a Windowsok mérhetelen elszaporultsága miatt mára sajnos teljesen elkopott, méltatlanul jellegtelenné vált, mert az arab, japán és a kínain kívül mindenki ezt használja. Ajánlatos volna mást választani. Keskenyebb hasáboknál pedig feltűnik a szóközök aránytalanul és helytelenül nagy mérete. E jelenség árulkodik az elválasztások megengedhető mennyiségének, valamint a minimális és maximális szóközök távolságának rossz beállításáról avagy beállítatlanságáról. E sorok írójának elfogult véleménye szerint talán a kenyérírás betűnagysága is lehetne 1-2 ponttal nagyobb. Az utolsó oldalakon található kiskeretes hirdetések változatosságot és néhol üdítő ötletességet is mutatnak.

Befejezésül az összbenyomás: Élvezetes olvasni, forgatni a PrintInfót, mert a fent sorolt hiányosságok ellenére és mellett e lap tartalmilag színes, mozgalmas, egyszóval érdekes. E szándékokat a tipográfia híven sugallja, nem akar másnak mutatkozni, mint ami... Szaklap, sok hirdetéssel.