(A cikk a LUPE Magazin 32.,  2008. márciusi számában jelent meg. FOTÓK: LUPE)

A Photoshop olyan program, amelynél bátran kísérletezhetünk, mert az eredményt azonnal látjuk a képernyőn. Nem kell attól félni, hogy a nyomtatásban másképp fog megjelenni.

Ki ne ismerné az Adobe Photoshop programot? De ki az, aki valóban ismeri? Ki az, aki az összes eszköz minden funkcióját teljes mértékben ismeri és használja? A Photoshop tele van olyan kiaknázatlan lehetőségekkel, amelyek ott vannak a kezünk ügyében, és csupán néhány kattintással máris többperces munkát takaríthatunk meg.

Lássuk, mire is használjuk a Photoshopot általában? Vagy kapjuk a feldolgozandó képet, vagy mi fényképeztük, amit először szkennelünk, majd fogjuk a pecsét eszközt, és eltüntetjük a port meg a többi nemkívánatos részt, aztán beállítjuk a színeket. Sok esetben itt véget is ér a folyamat.

De előfordul, hogy a kreativitásunkra van szükség, így más hátteret adunk neki, illetve egyéb ,,Photoshop varázslatot'' is elvégzünk. Mi most ezzel a témakörrel nem foglalkozunk, maradjunk csak az ,,egyszerű'' képelőkészítésnél.

Azokat a folyamatokat, amelyeken az előkészítésnél végigmegyünk, még a szkennelésből örököltük. Azt gondolnánk, hogy a digitális fényképezés rohamos elterjedése miatt mindez rövidült, de inkább csak megváltozott. A fényképezésben mind jobban terjed az, hogy bárki, bármilyen képet készíthet, aztán a ,,majd kijavítjuk a Photoshopban'' felkiáltással már küldi is a stúdióba.
Szerencsére mindig van kivétel, de még így is rengeteg olyan képet kapunk, ami mondjuk, ferde, vagy valami más problémája van. A kép elforgatása természetesen nem nagy kihívás, de van egy régi, poros eszközünk, amivel mindez mégis könnyebb: a vonalzó. A vonalzóval ,,lemérünk'' egy olyan elemet, amelyről biztosan tudjuk, hogy függőlegesnek vagy vízszintesnek kellene lennie. Ekkor megkapjuk az elfordulás szögét. Innen már könnyű az igazítás, mert csak a kép elforgatását kell kiválasztanunk - Image/Rotate/Arbitrary, Kép/Rajzvászon elforgatása/Tetszőleges -, ahol a megfelelő értéket a program már be is írta.

Igen ám, de a vonalzó használatakor olyan érzésünk lehet, hogy a fal vagy az ablak görbe. Ez abból adódik, hogy a fényképezőgép lencséje torzította a képet. Szerencsére mindezt könnyen javíthatjuk a Photoshop CS2-ben megjelent Lens Correction (Lencse korrekció) paranccsal, amit a Distort (Torzítás) szűrőben találunk. A könnyebb munka érdekében kapcsoljuk be a segédvonalakat az ablak alján (Grid).

Ez az a hely, ahol a fényképeket megigazíthatjuk, vagyis korrigálhatjuk a lencse torzulását és az objektívből adódóan keletkezett sötét sarkokat. Gyakori hiba, hogy ha a kontrasztkülönbség a képen nagyon nagy, akkor a határokon lilás vagy zöldes árnyék jelenik meg. A Lencse korrekcióban ezt a gondot is orvosolhatjuk.

Ugyanitt a perspektívát korrigálhatjuk, és a képet is elforgathatjuk. De ne tegyük! A forgatásra a fent említett módszer sokkal egyszerűbb, míg a perspektívára is jobb lehetőségünk van.

Lássuk tehát a perspektívát! A perspektíva a Photoshopban általában két műveletnél jelenik meg: szeretnénk eltüntetni, vagyis kiegyenesíteni, vagy pedig perspektívában szeretnénk retusálni. A Photoshop CS3 Extended változatban van egy harmadik is, de ez a cikk végéig legyen meglepetés.

A kép kiegyenesítésére egy nagyon kellemes eszközünk van, mégpedig a Crop (Vágó eszköz). Igen-igen, a képek ,,egyenesítésében'' ez a mi leghasznosabb eszközünk a Photoshop CS1 óta. Mégis hogyan? A válasz: nagyon egyszerűen. Jelöljünk ki vele egy tetszőleges területet a képen. Teljesen mindegy, hogy mit, mert a kijelölés után a felső menüsorban kapcsoljuk be a Perspektívát. Most már megfoghatjuk a Crop terület négy sarkát, és helyezzük át egy olyan területre, ami nagy valószínűséggel a valóságban egyenes volt. Például az ablak négy sarka, a ház négy sarka… Ha ez megvan, akkor fogjuk meg a középső pontokat, és azokat húzva nagyítsuk fel a Crop területet. Általában utána még szükséges egy minimális igazítás.
Az Enter lenyomása után a képünk máris ,,kisimul''.

Oké, de mit tegyünk, ha mi mégis szeretnénk megőrizni a perspektívát, de kicsit javítani, korrigálni akarunk benne? Például belelóg egy villanydrót, amit el kívánunk tüntetni.

Perspektivikus korrekciókra a Távlatpont (Vanishing Point) funkció jelent meg a Photoshop CS2-ben. A Szűrő menüben elindítva egy teljesen más felületet kapunk. De nem kell megijedni, mert a kezelése roppant egyszerű.
Felrajzoljuk a perspektivikus hálót, ami megadja a perspektív síkot. Innentől kezdve ugyanúgy használhatjuk az ecsetet és a pecsétet, mint korábban. Csakhogy a hálón mozogva az ecsetünk mérete a perspektíva szabályai szerint változik, azaz közelebb nagyobb, távolabb kisebb méretű, és a sík alapján torzult.

Rövid ismerkedés után már bátran korrigálhatunk bármit, amit eddig nehéz lett volna a perspektíva miatt. Viszont a bal oldalon, felül található egy kis nyíl, amire kattintva - majd a legördülő menüben a Térbeli rétegek visszaadása a Photoshop alkalmazásnak (Return 3D layer to Photoshop) pontot választva - egy teljesen új megoldást találunk. Ha Photoshop CS3 Extended változattal rendelkezünk, akkor az OK gomb lenyomása után a program a perspektivikus hálók alapján elkészíti a 3D-s képet. Igen-igen, a mi kis kétdimenziós fotónk immár háromdimenziós. Azaz, akár az egész épületet elforgathatjuk. Így korrigálhatjuk, ha kicsit elmozdult az épület, amikor új környezetbe szeretnénk belehelyezni.

Ugyanez a funkció abban is segíthet, ha azt szeretnénk megnézni, hogy az általunk készített hirdetés miként fog kinézni a ház oldalán. A 3D előnye, hogy a Photoshop minden oldalt külön textúrarétegként, mégpedig intelligens rétegként készített el. Így bármelyiket megnyitva ,,hagyományos'' Photoshop módszerekkel alakíthatjuk. Beilleszthetjük a hirdetési tervet - ami akár egy InDesignból exportált PDF is lehet -, majd bezárva a textúrás ablakot, megkapjuk a 3D-s képen. A megrendelőnek megmutatva elforgathatjuk, hogy pontosan lássa, mennyire illeszkedik, vagy éppen mennyire üt el a hirdetés a jövendő környezetétől.

Igen ám, de a megrendelő már kéri is, hogy nagyobb, illetve kisebb legyen a hirdetés, ezért igazítsunk a ház oldalán. Semmi gond, csakhogy mekkora is a végleges méret? Ebben segít nekünk az Elemzés (Analysis) menüpont. A Mértéklépték beállítás (Set Measurement Scale) funkcióval megadjuk, hogy egy adott távolság mekkora is a valóságban. Segítségül olyan elemet érdemes választani, aminek pontosan ismerjük a méretét, mint például egy ablak.
Vegyük elő ismét a vonalzót (és a kör végül itt zárul be), és mérjük le a távolságot, majd az Elemzés (Analysis) menüben a Mérések rögzítése (Record Measurements) paranccsal megkapjuk a távolság valódi értékét. Ha pedig a területet kijelöljük, akkor annak a méretét is megkapjuk, majd átadhatjuk a grafikusnak, segítve ezzel a tervezést.

A vonalzótól indultunk, és rövid körutunk után vissza is értünk hozzá. Természetesen a Photoshopban még további (legalább ezer) olyan funkciót találhatunk, amelyek elfeledve várják, hogy valaki rájuk kattintson.