H. George Wells írja a Világtörténelem alapvonalai című művében: A fasizmus és a kommunizmus egy kör átmérőjének két végpontján vannak. Bármerre is elmozdulnak csak egymás felé közelednek.

Hogy miért idézem mindezt? Nos azért, mert a szerzői jog - a nemzetközi szerződésekre való hivatkozással itthon becikkelyezett, amerikai típusú törvényekkel éppen a totalitariánus irányba mozdult be, természetesen hozza rendelve a megfelelő erőszakszervezeti hátteret. 

Amikor e sorokat írom az amerikai jogvédők kérésére az Interpol Magyarországon is lefoglalt szervereket, mintegy 5 terabájtnyi anyagot. Ugyanakkor olyan szövetségek jöttek létre, amelyek eddig elképzelhetetlenek voltak. Az ASVA szövetséget kötött a BSA val, és együtt folytatják levilágosító munkájukat. S miért nevezzük mindezt ekképpen? Csakis azért, mert amit hirdetnek az a jog egyfajta zéró tolerancián és az ő sajátos értelmezésükön múlik.

S hogy kerül mindez egy nyomdaiparral foglakozó kongresszus pulpitusára? Nos úgy, hogy a film, zene és a szoftveripar mellé a nagy nemzetközi könyv és lapkiadói konszernek is csatlakoztak. Ezek viszont húsba vágó dolgok, ha jól csinálják - miért ne csinálnák jól, hiszen ügyvédek siserehada mellett őket szolgálják a szerzői jogi törvények értelmében a magyar rendőri-bírói szervek is - a hazai nyomdaipar teljes ellehetetlenüléséhez vezetnek.

Egy multi ugyanis saját nyomdájában dolgoztat. Akár Távolkeletdzsungisztánban is. Ahol olcsóbb. Viszont a totalitarius szerzői jogi törvények ellehetetlenítenek több dolgot. Elsősorban az úgynevezett származékos alkotások kiadását. Ide tartoznak azok a származtatott tudományos, ismeretterjesztő oktatási kiadványok, sajtószemlék, amelyek korábban a szabad felhasználás hatálya alá estek. Most még pár évig után lehet nyomni a korábbi tankönyveket, de új művet akkor és csak akkor lehet megjelentetni, ha benne minden kép, idézet le vagyon szerzői jogilag papírozva.

De ezzel együtt a könyvtárak is ellehetetlenülnek. Minden kölcsönzött könyvért szerzői jogdíjat KELL fizetniük. Ennek első jelet tapasztaltuk: a vállalati közművelődési könyvtárakat zúzdába küldik - szerencsére azonban vannak tisztességes emberek, aki a pótolhatatlan kiadványokat a zúzdai szállítmányból eltüntetik…

Ez megint azt jelenti, hogy csökken a példányszám, csökken a nyomdai munka. Ami megmarad az vagy megy a multik hiperszuper nyomdai kolosszusaiba valahol Európában, vagy megy rotációs papírra valahol Dzsunkisztánban. Lassan nem kell itthon könyvet, sőt egyéb nyomtatványt sem nyomni.

Zéró tolerancia, nemzetközi egyezményeink vannak! Ezt hangsúlyozza a  Tekintetes Igazságtalanságügyi Minisztérium, ami csakis a jog minél hatékonyabb és jobb konzumálására törekszik.

Pedig lehetne másképp is. Nálunk drákóiak a fénymásolási szabályok. Németországban az egy esztendőnél régebbi oktatási kiadványok a hallgatók számára fénymásolhatóak. Nálunk ezért lecsukják az egytemistákat. Ráadásul saját tanáruk feljelentésére, aki kevésnek látszó jövedelmét jegyzeteinek árusításából akarja pótolni. Feljelent. Megteheti. Törvényesen. És meg igaza is lesz.

Létezik azonban a világon egyfajta jogintézmény ami ellen a Minisztérium mindent megtesz, hogy ne kerüljön becikkelyezésre. Ez az úgynevezett CC azaz Creative Common szerzői jog. Ez, ellentétben a klasszikus amerikai felfogással, nem mindent tilt. Hanem csak bizonyos dolgokat. Általában az üzleti célú felhasználást, és előírja az eredeti szerző feltüntetését. Minden tiltáson kívüli dolgot pedig szabad. 

Magyarországon sokan publikálnának így. Sok van ilyen a külföldi gyakorlatban. De mivel itthon nincsen becikkelyezve, a bíróság és a szerzői jogkezelők ügyvédei a zéró tolerancia jegyében bárkit bármikor bármiért becsukathatnak. Hiszen minden tilos.

Túléljük?...