Amikor megvágunk egy fotót, jó ötlet lehet a harmadolás szabályának követése. Ezek szerint osszuk fel a képet gondolatban két egymástól egyenlő távolságban lévő függőleges és ugyanilyen vízszintes vonallal. Ezáltal egy 9 részből álló rácsot hozunk létre. Ahhoz, hogy egy esztétikus kompozíciót hozzunk létre, a kép elsődleges gyújtópontjának valamelyik metszéspontra kell esnie. Törekedjünk arra, hogy ez a fókuszpont ne a kép ,,halott'' közepére essen. Horizontális elrendezés esetén a horizont vonalnak az iménti 2 képzeletbeli horizontális vonal egyikére kell esnie, míg vertikális elrendezés esetén - értelemszerűen - a tárgynak az egyik vertikális vonalra. Mint mindig, jelen esetben is a kivétel erősítheti a szabályt, de ha észben tartjuk ezt az útmutatót, akkor a fényképeink valóban érdekesebbek lesznek. Jó példája annak, hogy ne tartsuk be ezt a szabályt az, amikor a mintázatot akarjuk kihangsúlyozni... a teljes írás angolul>>
 

- Az Adobe InDesign CS3-ról
(Review: Adobe InDesign CS3)
(Michael Murphy, creativepro.com)

Ami mellette szól: kiváló új lehetőségek az ismétlődő feladatok megoldására, a táblázatok és a cellák stílusának jobb meghatározása, javított, személyre szabható interfész még hatékonyabb kontrollal és jobb vizuális visszajelzéssel. Ami ellene szól: zavaros Numbered List párbeszéd, a független traszparencia-kontrollokat nem terjesztették ki a táblázatokra, a hosszú dokumentumok esetében nincs lehetőség a dokumentumon belüli kereszt-referenciákra. Sok minden történt azóta, hogy 2005-ben az Adobe megjelentette az InDesign CS2-t, a QuarkXPress vetélytársának szánt szoftver negyedik verzióját. Az InDesign növelte piaci részesedését a design és a kiadványszerkesztés világában. Az Adobe emellett megvásárolta a Macromedia céget, s annak termékeit (beleértve a Flash-t, a Dreamweaver-t és a Fireworks-t), s az InDesign győzelmet aratott a QuarkXPress 7.0 felett abban a csatában, amelyet azért vívtak, hogy melyik főbb dtp-program fut natívan az Intel-alapú Macintosh platformon. Mennyi változás történhet röpke 2 év alatt! A Creative Suite hat különböző formában jelent meg. Ebből 3, a Design Standard (1.199 USD), a Design Premium (1.799 USD) és az étvágygerjesztően komplett Master Collection (2.499 USD) tartalmazza az InDesign CS3-t. Nem titok, hogy a ,,Suite'' stratégia nagy lépést tett az InDesign sikeres elfogadása felé. A legtöbb XPress felhasználó megvásárolt legalább két más terméket a Creative Suite korábbi verzióiból, s amennyiben most megvásárolja az előbbi csomagok valamelyikét, nem csak alkalmi vételhez jut, hanem egy lehetőséghez is, hogy megvásárolja a kiadványszerkesztés eme új csillagát. A kíváncsiságon túl azonban az InDesign-nak a többi Adobe-termékkel való integrációja is emellett szól. Az új verziónál az Adobe egyértelműen a hatékonyságra, az automatizálásra és a személyre szabhatóságra koncentrált. Egyértelmű, hogy a cég nagyon is odafigyelt az InDesign-felhasználók egyre növekedő táborából érkező jelzésekre, ami világosan látszik például az olyan funkcióknál mint amilyen például a táblázatok és a cellák stílusának beállítási lehetősége (az Adobe szerint a legjobban kért lehetőség), a Text Variables vagy éppen a szignifikáns fejlesztések a már meglévő Find/Change és a Numbered List funkcionalitásában... a teljes írás angolul>>
 

- Hogyan segíthetünk a fotóknak, hogy elmeséljenek egy történetet?
(Design How-To: Help Photos Tell a Story)
(John McWade, Before & After)

Nem ellenőrizhetjük állandóan azoknak a fotóknak a típusát és minőségét, amelyekkel dolgoznunk kell. De kreatív vágással csaknem mindegyik fotó javítható. Minden fényképnek megvan a története. A megfelelő vágással elérhetjük, hogy elmondja azt az embereknek. Melyik vágás az érdekfeszítőbb? Ez a pdf formátumban letölthető cikk megmutatja, hogyan lehet eltávolítani azokat az elemeket, amelyek elvonják a figyelmet a fő mondanivalótól, hogyan lehet úgy megvágni több különálló portrét, hogy úgy tűnjenek, az azokon szereplők összetartoznak... a teljes írás angolul>>
 

- Automatikus képjavítás Xerox technológiával
(Xerox Innovation At Work: Automatic Image Enhancement)

A képek létezése az egyik legfontosabb oka annak, amiért érdemes színesben nyomtatni. A rossz képek rossz színnel rosszabbak lehetnek, mintha egyáltalán nem lennének képek, s nem lennének színek sem. Léteznek olyan szoftverek, amelyek megoldják a digitális képek problémáit, de ezek időt és képzett szakembert igényelnek. Az 1990-as évek végén a Xerox Corporation, amelynek munkatársai között ott volt néhány a világ legnevesebb digitális képalkotással és színtudománnyal foglalkozó tudósai közül, elhatározta, hogy kifejleszt egy olyan rendszert, amely képes automatikusan kijavítani a képek hibáit anélkül, hogy ,,bántaná'' a jókat. A kutatók kifejlesztették az ún. Automatic Image Enchancement technológiát, amely automatizálta a színkorrekciót a Xerox rendszerekben. Az alap AIE algoritmus korrigálja az alulexponált fotót, élesíti az elmosódó nyomatokat stb. Amikor az első változat megjelent, akkor az AIE képes volt az amatőr fényképészek által elkövetett leggyakoribb hibák javítására. A munka azonban nem állt meg ezen a ponton, s a Webster-ben (USA) és Grenoble-ben (Franciaország) fejlesztett technológia egyre jobb és jobb lett. Napjainkban már képes például egy internetes honlapról nyert fotó fogyatékosságainak korrigálására, vagy a gyorsabb E-mail küldés érdekében túlságosan is összetömörített kép javítására is. Az AIE technológiát prepress szolgáltatásként installálni lehet a felhasználók számítógépének nyomtató meghajtójában, vagy akár magán a nyomtató szoftverében is. Minden esetben elemzi a képet, és - ha szükséges - megállapítja, majd elvégzi a szükséges műveleteket. A csak a Xerox digitális rendszerekben található (az asztali színes lézerprinterektől az 54 hüvelykes színes plotterekig) AIE-t hozzáadták a cég nyomdáknak szánt FreeFlow Digital Workflow Collection részeként működő FreeFlow Process Manager szoftver legújabb verziójához. Ebben már figyelembe vették azon felhasználói igényeket is, amelyek pl. a PDF munkafolyamaton belül kívánják a digitális képek finom módosításait elvégezni... a teljes írás angolul>>
 

- A groteszk betűk tényleg semlegesek?
(dot-font: Neutral Sans?)
(John D. Berry, creativepro.com)

Létezik egy erős mítosz a tipográfia világában, amely szerint a sans serif betűtípus természeténél fogva ,,semleges'', vagy legalábbis semlegesebb, mint bármelyik serif-es. Honnan származik ez az elgondolás? A groteszk betűk a 19. században, az ipari forradalom időszakában lettek népszerűek. Akkor, amikor néhány más betűtípussal együtt ezek testesítették meg a modern gépi kort. A korai 20. század modernistái közül, akik le akartak számolni mindazzal, amit a viktoriánus kor jelentett, s meg kívántak újítani a művészeten át a nyelvig, a serif ódivatúnak és elutasítandónak számított. A betűket is meg kellett fosztani a felesleges sallangtól, ahol csak lehetett egyszerűsíteni és uniformizálni kellett őket. Az olyan kicsit suta sans serif betűtípusoktól mint például az Akzidenz Grotesk egészen a Futura geometria által inspirált köreiig, úgy tekintettek rájuk mint valamire, ami ,,funkcionálisabb'', mint azokra a serifekre, amelyeket éppen azokban az időkben keltettek új életre illetve újítottak meg Stanley Morrison és mások. Az 1950-es években az elképzelés még tovább fejlődött, amikor a Deberny & Peignot kiadta Adrian Frutiger Univers-ét, a Mergenthaler Linotype pedig megjelentette a Helvetica-t (amellyel Max Miedinger regulázta meg az Akzidenz Grotesk-et). Ezt követően számos új groteszk betűtípus jelent meg még, amelyek követték a divatot vagy éppenséggel újat teremtettek, de az Univers és a Helvetica volt az, amely megtestesítette a sans serif értékeit. Jóllehet a stílus kudarcokat szenvedett el a 60-as évek kavargásában, s átalakították a 80-aokban, továbbra is a modernizmus szimbóluma maradt számunkra. A Helvetica aratta le a betűtípus babérjait, s annyira jelen volt mindenhol, hogy ez lett az ,,alap'' groteszk betűtípus még azelőtt, hogy megjelentek voltak az asztali számítógépek, s egyike lett volna azoknak az alap fontoknak, amelyet minden PostSript nyomtató installálnak (Ennek egyik szerencsétlen következménye az lett, hogy világunk tele van nehezen megkülönböztethető számjegyekkel. A Helvetica számjegyei, csakúgy mint némely betűje, szándékosan hasonlítanak egymásra. Ez esztétikusan egyenletes megjelenést ad a számjegysorozatoknak mind egy épület oldalán mind egy névjegyen, de nehézzé teszi, teheti az egyes számjegyek megkülönböztetését. Próbálta már egy faxmásolaton kiböngészni, hogy a 8-pontos betűnagysággal írt telefonszámban nyolcast adtak meg vagy hármast?)... a teljes írás angolul>>
 

- Az Adobe Illustrator CS3-ról
(Review: Adobe Illustrator CS3)
(Mordy Golding, creativepro.com)

Az új Illustrator gyorsabb és színesebb, mint elődjei. De vajon megéri-e az upgrade? Erről szól e cikk. Az Illustrator CS3 ára 599 dollár, az upgrade-é 199. Emellett a szoftver megvásárolható a Creative Suite részeként is. 1986-ban az Adobe bemutatott egy postcript-alapú rajzoló programot, az Illustrator-t. Azóta sok minden történt, beleértve például, hogy az Adobe felvásárolta a Macromedia céget, s az Apple befogadta az Intel-alapú hardvereket. Figyelembe véve, hogy milyen kicsi a piaci verseny ezen a területen (a FreeHand már szintén az Adobe cégé), azt gondolhatnánk, hogy az Adobe-t kevés dolog ösztönzi arra, hogy energiát fektessen az új verzióba. Ugyanakkor a verzióra vetett egyetlen pillantás is meggyőzhet bennünket arról, hogy nem mutat jel arra, hogy a fejlődés lelassult volna. Jóllehet a szerző a Live Color funkciót nagyteljesítményűnek tartja, az intuitivitásával nincs megelégedve. Emellett hiányol néhány lehetőséget, pl. a rollovereket avagy az interaktív PDF dokumentumok létesítéséhez szükséges hyperlinkeket vagy éppen a javított grafikus eszközöket. Összességben a kisebb javítások listáját nagyon hatásosnak találta, a Flash integrációja, a gyorsasága és az Intel-alapú Mac számítógépeken való natív futtatási lehetősége is azt mondatja vele, hogy megéri az új verziót megvásárolni... a teljes írás angolul>>
 

- A korrektúráról
(The Art of Business: Catch Those Errors Before They Catch You)
(Eric J. Adams, creativepro.com)

Mindegy, hogy a mi vétettünk vagy sem, az ügyfél minket fog okolni a hibáért. Tanuljuk meg, hogyan kell olvasni mindazt, ami a desktopon található, s ezzel nemcsak, hogy elkerülhetjük a krízist, hanem egy új, akár reklámozható versenyelőnyhöz is juthatunk. Egy nem pontos dátum, egy elírt betű az E-mail címben, egy felcserélt számjegy -- egyszerű hibák, amelyek sok kárt okozhatnak egy brosúrában, egy főcímben vagy éppen egy éves jelentésben. Az ilyen és ehhez hasonló hibák közül sok magától az ügyféltől érkezik, míg mások a tervezés és a tördelés során csúsznak be. A legjobb bebiztosítani magunkat ezek ellen, s ez alól nem kivétel a kapott anyag sem. A fanatizmusunk bőven megtérül úgy, hogy az ügyfél hű marad hozzánk. A próbanyomat elolvasása nélkülözhetetlen része munkánknak, s az igazat megvallva a felelősség súlya gyakran nem is a mi vállunkat, hanem a megbízóét nyomja. S itt léphetünk be mi. A honlaptervezőknek persze könnyű dolguk van, hiszen sokkal könnyebb az online hibákat kijavítani. Ugyanakkor, ha például 25.000 színes nyomatról van szó, a legjobb egyetlen hibát sem véteni, különben valakinek be kell tölteni a bűnbak szerepét. És erre a nyomdász is ugyanolyan jó. Néhány ötlet a jobb korrektúra-olvasásra: Olvassunk 3 fázisban. Az egyszeri elolvasás segít abban, hogy kiszúrjunk néhány hibát, de korántsem mindegyiket. Ehelyett olvassuk el háromszor, de mindig más szándékkal! Először nézzük át az esetleges betűelírásokat, a központozást és a formai hibákat -- ezek azok, amelyeket megtanultunk az iskolában. Végezzük el ezt akkor is, ha a kézirat megbízható forrásból származik. A második olvasáskor ellenőrizzük az alapinformációkat: dátumok, számjegyek, összegek az oszlopok alján, emberek nevei, termékek vagy szervezetek, URL-ek, E-mail címek, telefonszámok, címek és irányítószámok. A harmadik olvasáskor pedig bizonyosodjunk meg arról, hogy mi nem vétettünk-e hibát a javítások során. Menjünk végig ezen a háromlépés minden egyes jóváhagyási állomásnál, a számítógéptől egyenesen a prepress proof-jáig. Korrektúrázzunk a megjelenésig. A hibák még az utolsó pillanatban is megjelenhetnek, akkor, amikor már mindenki rohammunkában végzi a feladatát. Ne tűrjön és ne fogadjon el semmilyen kompromisszumot... a teljes írás angolul>>
 

- A HP DesignJet Z2100-as nyomtatóról
(Review: HP DesignJet Z2100 Printer)
(Ben Long, creativepro.com)

Ez a 24 hüvelykes nagyformátumú nyomtató bámulatosan jól formatervezett, és jól megkonstruált. Emellett gyors és könnyen használható. Ugyanakkor egy printert igazán az általa előállított nyomatok minőségéről lehet megítélni. Vajon a Z2100-as összemérhető-e az Epson és a Canon rivális berendezéseivel? Nagyon sok minden történt a digitális fotográfia világában az elmúlt másfél évben, de a főcímekben többnyire csak szoftverek szerepeltek, az Aperture, a Lightroom, a Photoshop CS3 és a sort lehetne folytatni tovább. Ebben a nagy kavarodásban szinte észrevétlen maradt egy ugyanilyen fontos történet: a HP megjelent a szépművészeti nyomtatás területén is. Az elmúlt néhány hónapban forgalomba hozták a B9180-ast, ezt a 13 hüvelykes nyomtatót illetve a DesignJet Z2100-t és Z3100-t, a két nagyformátumú printert. Ezek a termékek rendelkeznek azzal a potenciállal, hogy teljesen átalakítsák ezt a piaci szegmenset. A professzionális fotónyomtatás területén éveken át az Epson volt a meghatározó. Ők gyártották az első valóban erre a célra szánt nyomtatókat, s kínáltak valódi fotóminőséget fényes és matt médiára egyaránt. Ez inspirálta a HP-t arra, hogy megjelenjen a DesignJet Z2100-as géppel. A 8-festékes Z2100 24 (3.399 dollár) és 44 (5.599 USD) hüvelykes méretben kapható. E cikk szerzőjének az előbbi tanulmányozására volt módja, de a kettő közötti egyetlen különbség a használható papír szélességében van. A Z2100-as a HP Vivera nevű pigment festékjét használja, amely - megítélése szerint - egy kicsit jobb, mint az Epson K3-as rendszere. A Z2100 ciánt, magentát, sárgát, világos ciánt, világos magentát, világos szürkét használ illetve fotó- vagy matt feketét, attól függően, hogy milyen típusú papírra kell nyomtatni... a teljes írás angolul>>
 

- Adjunk el érzelmeket, adjuk el önmagunkat!
(The Art of Business: Sell Emotions, Sell Yourself)
(Eric J. Adams, creativepro.com)

A honlaptervezők olyanok, mint a gitárosok: milliónyi van belőlük. Akkor hogyan különböztethetjük meg magunkat másoktól, hogy megkapjuk a munkát. Egyszerű - beszéljünk arról, hogy érzelmi töltést adunk annak a website-nak. A mostani idők nem a legjobbak a designerek számára. A barkácsolás évei után a legtöbb cégnek már van honlapja, azokon sokszor Flash animáció is fut, a webáruházuk hibái kijavítva stb. stb. Az igazán rossz hír az, hogy ma már a Microsoft-tól a szomszéd lakóig mindenki kínál olcsó, könnyű, instant webdesign-t. Akad-e itt még hely nekünk is? Akár fogadhatunk is rá, hiszen ebből a cikkből megtudhatjuk, hogyan győzhetjük meg potenciális ügyfeleinket arról, hogy mi vagyunk a legalkalmasabbak az adott feladatra. A hagyományos vásárlói szokások és a márkahűség mára már köddé váltak. A fogyasztók már nem hűségegesek. Sokkal többet kívánnak egy honlaptól mint általános megjelenés. Személyre szóló szolgáltatást akarnak, s mindenekelőtt kielégítő emocionális élményt. Az egyetlen mód, hogy napjainkban megkülönböztessünk egy honlapot az összes többitől az, hogy a háromféle emócióból legalább 1 megjelenjen minden egyes oldalon. Nem tudja ezt biztosítani sem a Microsoft sem egy unokaöcs. De én (ön) igen! Tanúi vagyunk az Internet evolúciójának, amint éppen gazdag, interaktív médiummá alakul át. Egy a szoftverek és a honlapok használhatóságát vizsgáló cég, a Human Factors International szerint minden egyes látogató tudatosan vagy ösztönösen PET szkenner szerint viselkedik az oldalak felkeresésekor... a teljes írás angolul>>
 

- Fedezzük fel az alig ismert QuarkXPress Gem-et!
(Explore a Little-Known QuarkXPress Gem)
(Samuel John Klein, Quark VS InDesign)

Amikor hiányzik egy font vagy szükségünk van egy még rugalmasabb design-lehetőségre, akkor a QuarkXPress Text to Boksz funkciója az, amely meghallgatja az imánkat. Nemrégiben e cikk szerzőjének el kellett küldenie egy QuarkXPress 6.5-ben készült file-t a nyomdába, hogy ott elkészíthessenek egy feliratot. Egyszerű munka volt, valóban semmi más, csak szöveg. De - ahogy ez gyakran megesik - sem a nyomda sem szerzőnk nem rendelkezett a megfelelő fontokkal. Azt kérték tőle, hogy küldje el a font file-okat is vagy, ha ez nem megy, akkor küldje el a szöveget outline-ként (Néhány helyen ezt akkor is megteszik, ha egyébként a megrendelőnek megvannak a fontjai.) Hogyan tudjuk ezt végrehajtani QuarkXPress-ben? A megoldás egyszerű, de a legtöbben nem beszélnek róla vagy nem használják. Megtalálható a Style menüben, s a neve: Text to Box. A funkciója pontosan az, amit a neve rejt: a kijelölt szöveget a QuarkXPress Beziér képdobozzá alakítja át, amelyet aztán ki lehet tölteni a megfelelő színnel. A dobozt ugyan már nem lehet szerkeszthető szövegként kezelni, viszont már nem kapcsolódik semmilyen font file-hoz, s így megoldja a bevezetőben említett problémát. Ugyanakkor ily módon nem csak színekkel tölthetjük ki a betűk belsejét, hanem képekkel is. Akár mindegyik betűt külön-külön fotóval is. Az első lépés végrehajtásának módja a következő: jelöljük ki a konvertálni kívánt szöveget, majd hajtsuk végre a Menu > Style > Text to Box funkciót. Úgy tűnik, mintha eredményként egy másolatot kaptunk volna. Az eredeti szöveg a helyén maradt, míg a másolat (amely a hagyományos kép dobozokhoz hasonlóan x-szel jelölt) általában ez alatt jelenik meg... a teljes írás angolul>>